Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

legújabb haszonbéres földek osztásakor külön-külön 2 hold 400 négyszögölnyi földet hasított ki. Spontán szerveződő falumag 1934, Pusztaszer önálló községgé nyilvánítása előtt nem keletkezett. Az 1920-as évek második felében Kecskemét a Tömörkény felé eső határrészen, Madari Gergely gazda földjén agrárproletár családok számára 400 négyszögöles házhelyeket parcellázott. így épült ki a ma is meglevő Munkástelep, amit az első években Mákfalunak emlegettek, mivel nincstelen lakói sok mákot termeltek. Más elnevezése Brungó. Febőpusztaszer népessége 1926-ban 1691,1930-ban 1857,1941-ben 2175 fő volt,

66 tehát századunk második negyedében egyenletesen növekedett, ami azzal magyarázható, hogy a 19. századi és század eleji telepesek utódai ittmaradtak, családot alapítottak, tanyát vertek a fölosztott pusztán, mivel életlehetőséget találtak rajta. Közben természetesen az elődöktől haszonbérelt, majd megvásárolt 50, olykor 100 holdas pusztarészek egyre aprózódtak. 1934-ben, az önálló községgé válás évében Pusztaszeren már 496 tanya volt. 1949-ben valamivel nagyobb területen 594 lakóházban 2470 személyt írtak össze: közülük a csöpp faluközpontban 18 lakóházban 61, a Munkástelepen 59 házban 233 személy élt,

67 — tehát a ténylegesen külterületen élt 2409 fő, a lakosság 97%-a. Felsőpusztaszer benépesedését Kecskemét birtokpolitikája határozta meg. A város a pusztából előbb haszonbéres földeket parcellázott, akárcsak Szeged városa, de Kecskemét nem osztott 50 kat. holdnál kisebb pusztarészeket, így itt a parcellázás során csak módos gazdák, cívisek, kereskedők, vállalkozó kisbirtokosok jutottak földhöz, akik a feltört homokföldön hamarosan tanyákat építettek, de maguk nem költöztek oda, hanem béreseikkel és hónapszámosokkal műveltették a földet. A 19. század utolsó évtizedeiben már több kecskeméti gazda pusztaszeri földjén élt és maga gazdálkodott. 1903-tól Kecskemét városa szőlőültetésre 4—5 holdas homokföldeket, 1905-től szántóművelésre nagyobb földdarabokat is örökáron elárverezett. Az előbbi árverésen környékbeli kisparasztok, az utóbbiakon kisteleki, szegedi földi gazdák is számos parcellát vásároltak, így új elemekkel gyarapodott a felsőpusztaszeri tanyák eredeti, kecskeméti származású törzslakossága. A részben feltört, részben még töretlen földek adásvétele útján törekvő környékbeli (tömörkényi, sövényházi) kisparasztok is részt vettek a határ benépesítésében. A 19. század második felében Felsőpusztaszerre a nagy birtoktesteken gazda- és nagygazdatanyák voltak jellemzőek. Századunk első évtizedeiben a nagygazda-birkok elaprózódtak vagy eladogatták azokat és 20—30 kat. hold körül „csomósodott" az átlagos birtoknagyság. Sajátos fejleménye a község településtörténetének a Munkástelep, ahol 20—25 év alatt 59 szegényparaszt család épített magának otthont. Ezek a családok nagygazdáknál, úri birtokosoknál keresték betevő falatjukat. Jellemző, hogy 1934-től, majd nagyobb lendülettel 1950 és 1960 után nem a Munkástelep épült a falu központjává. Ennek vizsgálata azonban túlmutat földolgozásunk időhatárán. 66 Források: VICSAY LAJOS 1929. 231., M. Stat. Közi. Új sor. 83. Bp. 1932. 333. 67 KSH 1949. évi népszámlálás 11. Bp. 1951. 164