Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

2 épület volt 30 telepes tanyaföldjén I épület volt 93 telepes tanyaföldjén Azoknak voltak tanyaházuk mellett gazdasági épületeik, akik 20 holdon vagy nagyobb területen telepedtek meg. Az ötömösi törpebirtokosoknak azonban az első években csak arra telt, hogy előbb földgunyhót, vagy kis házat építsenek, ahol meghúzták magukat, és lassacskán — ahogy jószágokat neveltek, szőlejük termőre fordult —, építették ki hosszabb időre maradandó tanyáikat. Akik megmaradtak az ötömösi siványhomokon. Voltak ugyanis, akik másutt próbáltak szerencsét. Földjüket a szomszédok tüstént megvásárolták: sok igyekvő törpebirtokos így tudott néhány évtized alatt homoki kisgazdává erősödni. 1900-ban a népesség 544, 1910-ben 851 fő volt, 1930-ra pedig 940-re gyarapodott.

11 A gyorsan népesedő település 1908-ban önálló kisközséggé vált, piacteret kapott, az egykorú krónikás különösen pulykapiacát dicséri.

12 A termelési szerkezet változására jellemző, hogy 1935-ben Ötömösön 1215 kat. hold szántóföldet (a községhatár 61,6%-a) és 274 kat. hold szőlőt (13,19%) műveltek, túlnyomórészt tanyás gazdálkodással. Ötömösre több mint három évtizeddel a telepítés után is a törpebirtok maradt a jellemző, a gazdaságok 13%-a 1 hold alatti, 43,7 %-a az 1—5 holdas kategóriába tartozott.

13 1949-ben Ötömösön 204 lakóházban 776 személy élt. közülük a faluban 59 házban 208 ember lakott,

14 ami arra vall, hogy a puszta kiosztásával egyidejű parcellázással kialakított „falumag" lassan, de fejlődött. A külterületi népesség aránya 1949-ben 73,2% volt. b) Mérges puszta benépesedése Mérges a középkorban Asszonyszállása néven kun település. Az 1570. évi török adóösszeírás Asszonyszállása pusztán 11 szállást és 1300 db marhát vett számba,

15 ami arra vall, hogy a pusztán a 16. század második felében továbbélt a középkorban jelentős állattartás és állatteleltető szállások léteztek. 1702-ben a Kunsággal együtt a Német Lovagrend tulajdona lett, 1745-től, a Jász-Kun Kerület megváltásától a kerülethez tartozott, majd Jászberény város birtokába került. Bedekovich Lőrinc 1799-ben így írta le: „Kis Kun puszta, melly a' Districtusok neve alatt hivatik, fekszik 2 Mértföldre Halastul, határai ezek: éjszakrul Füzes, napkeleírül Kigyós, délrül Szegedi Kereset nevű puszta, napnyugatrul Zsana. A' földje homokos, vágynak azomban meglehetős kaszállói, essős időben álló vizei vágynak, de erdeje nintsen."

16 1850-ben Mérgesen 3 házat vettek számba, 10 „lakosztállyal", ahol 35 személy élt.

17 Ezek nagygazdák, (bérlők?) szállásai lehettek, ahol családos béresek gondozták az az istállókban telelő jószágállományt. E szállási épületeket az 1862—63. évi katonai térkép is föltünteti.

18 A 19. század végén a jászberényi közbirtokosságtól Meszes Mátyás és társai bérelték a pusztát, és a visszaemlékezők szerint jószáglegeltetésre használták.

19 II Az 1930. évi népszámlálás. M. Stat. Közi. Új sor. 83. Bp. 1932. 45. 12 A vármegye új községe. Szegedi Napló, 1908. 202. 3—4. 13 Magyarország mezőgazdaságának főbb üzemi adatai az 1935. évben. M. Stat. Közi. Új sor. 105. Bp. 1938. 322—323. 14 KSH 1949. évi népszámlálás. 11. Bp. 1951. 84—86. 15 FENYVESI LÁSZLÓ 1987. 243. 16 TÓTH JÁNOS 1976. 51. 17 PALUGYAY IMRE 1854. 18 Puszta Mérgest a XXXV. 61. sz. térképszelvény ábrázolja. 19 MFM Néprajzi adattára 38—1967. 6. Szabó Mátyás gyűjtése, 1955. 144