Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

Vedres István véleménye is: „Nálunk az Alföldön, azon helységekben, hol a Jobbágyoknak minden földjeik eggy darabba vannak kiadva, vagy a városi nagyobb kiterjedésű birtokokban, Ugarok nem igen találtatnak; főképp ha a tájjék homokos; mert ott a gyöpöt, elsőbben Kölesnek, Dinnyének, vagy Kukoritzának fölszántják, ugyan azt azon esztendőben őszi Gabonával, a harmadikban pedig Tavaszival vetik bé. Azután kaszállónak hadják mind addig, még ismét jól meggyöpösödik."

11 Kistelek határa főleg homokos talajú, az pedig ismert, hogy Vedres tapasztalatait elsősorban erről a tájról merítette. Néhány forrás a szállások lakott voltára: 1818-ban Molnár Imre kisteleki lakos csordára kihajtott tehene elvesztése miatt följelentette a csordást. „Ballai Dömötör Bizonyság (tanú) még azon éjjel a káros tanyájára is, ne talántán a tehén ellős lévén oda ment volna, ki menvén, ott sem találta..,"

12 A tanúbizonyság lakott tanyáról szól. Kb. 1830 táján az egyházi hatóság „Kis Tfslek Helységében 2452 és a közel lévő szállásokon 811 így öszvessen 3263 számból álló Lelkek számát tekintetbe vévén",

13 a parókiára a plébános mellé segédlelkészt kért. Tudjuk, hogy a közeli szeged—felsővárosi szállásokról is a kisteleki templomot látogatták, de a fenti szállási lakosság nagy része kisteleki volt, ez pedig csak úgy képzelhető, ha már a telepítéstől fogva szállásrendszerrel számolunk. A kisteleki jobbágyok egyébként a telepítés utáni évektől megváltották úrbéri szolgáltatásaikat, így taksás jobbágyok voltak. Úgy véljük tehát, hogy a kisteleki jobbágyoknak egy tagban kimért telki járandóságok épp olyan szállás földek, mint a hódmezővásárhelyi jobbágyok, vagy a dorozsmai redemptusok szállásföldjei, ahol parlagoló rendszer szerint szántottak-vetettek, a rétet kaszálták és előbb-utóbb tanyákat építettek. Utóbbiról a II. József-kori térkép bizonykodik. A két térkép között mutatkozó ellentmondás azzal oldható fel, hogy BALLÁ ANTAL nem a telepítés utáni tényleges helyzetet, hanem a határfelosztás eszmei tervét vetítette térképre. Első térképét valójában 1775-ben, a telepítés előtt készítette — ez tehát interpretálható telepítési tervként, mely ténylegesen nem valósult meg —, a második, 1778. évi térkép viszont Szeged határának részletes fölmérésen alapuló ábrázolása, amelyen a két jobbágyközség (Tápé és Kistelek) mellékesen szerepel. Ballá különben Pest vármegye földmérő mérnöke volt, így az 1775. évi kisteleki helyzetrajz készítésekor bizonyára ottani ismeretei, esetleg a helytartótanács irányelvei befolyásolhatták. 1783—84-ben a kisteleki jobbágyok határbeli épületei szinte kizárólag szántóföldeken voltak. Egy térképszelvényen

14 16 szálláson találunk az épület mellett kis négyszögű térképjeleket, amelyeket — a Balla-térképhez hasonlóan — fedetlen jószágtartó aklokkal azonosítunk. Kár, hogy ilyen szempontból a határbeli építmények jelölése itt sem egyöntetű, akárcsak Szeged esetében. A térkép nyomán a jobbágyok birtokában levő szállásföldek használata úgy rekonstruálható, hogy egy darabban levő úrbéres földjét ki-ki parlagoló rendszer szerint műveli, a pihentetett földet kaszálóként használja, és az ott gyűjtött takarmányon tartja — részben ridegen, részben téli istállózással (?) — állatállományát. 1783-ban 162 jobbágy osztozott a telepítéskor kimért 100 jobbágytelken:

15 26 jobbágynak volt 1 telki állománya, aminek a határban 58 hold szántó és kaszáló felelt meg, 2 jobbágy 2 telek, 8 pedig 1

г

/

2 telek földdel rendelkezett. Az 1778—79. évi 11 VEDRES ISTVÁN: Etska rövid rajzolattya, 1817. 17—18. 12 CsML, Szeged v. úriszéke, Kisteleki ír. 25. (1818). 13 CsML, Kistelek község telepítésére és temploma építésére vonatkozó iratok, 1821—1848. 14

1. katonai felvétel: Coll. XVII. Sectio 29. 15 CsML, Kistelek telepítését tárgyaló iratok. A kisteleki lakosok 1783/84. évi összeírása. 131