Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

Ám a november 14-i gazdasági ülésen, amelyre a bel- és kültanács tagjain kívül 60 lakost is meghívtak, a felosztást elhalasztották és elnapolták a feketeföldek időszerűvé vált tagosítását is.

30 1856-ban a birtokos lakosok újból indítványozták: „...célszeszerübb lenne a közös legelőt a birtokosok közt felosztani (kiemelés J. A.), miszerint is mindenki maga részét örök birtokába véve ön szorgalma által dúsabban használhatná. A puszta fölosztását mégis „boldogabb időkre"(!) halasztották. Az állásfoglalás jellemző a dorozsmai tanács szemléletére. Voltak ugyan, akik túlhaladottnak érezték a pusztai állattartást, de a szabadalmas kiskun mezőváros önkormányzati testületében újra és újra a maradiak — az extenzív jószágtartást védő módos birtokosok — véleménye jutott érvényre. Az 1862—63. évi II. katonai adatfelvétel térképlapjain Dorozsma határában, négy dűlőben 430 tanyát vettünk számba:

32 Átokházai dűlő 201 tanya Seregélyes dűlő 38 tanya Bordány dűlő 126 tanya Ülési dűlő 65 tanya Város tanyája 1 tanya (különálló major) 431 tanya A nagyobb tanyaegyüttesek a térkép alapján jól elkülöníthetők, de a kis tanyákat — főleg a járásszéli tanyasorokon — nehéz pontosan számbavenni, ezért számításunk „statisztikai" pontosságra nem tart igényt, de alkalmas a tanyásodás folyamatának érzékeltetésére. A dorozsmai tanyák száma 1862-ben ennél inkább több volt mint kevesebb, így a tanyai házak gyarapodása 80 év alatt kb. kétszeresére tehető. A növekedésnek ez a mértéke elmarad a szegedi tanyák ezzel egyidejű fejlődése mögött, ami részint azzal magyarázható, hogy Dorozsmán a birtokszerkezet a redemptusföldek adásvétele mellett is bizonyos fokig megmerevedett, így a népesség jelentős hányada nem jutott tanyaföldhöz — részint azzal, hogy Dorozsma azidáig nem nyúlt a közlegelőkhöz, Szeged városa viszont az 50-es évek elején 22 ezer holdat kihasított közlegelőiből. A dorozsmai csordajárás szélén, az átokházi dűlőben sűrűn betelepült sortanya alakult ki, amelyben a „forrós ombai" csárdától nyugatra haladva 59 tanyát számoltunk meg. Sort alkottak a tanyák a Göbölyjárás szélén is. A közlegelőkkel szomszédos tanyasorok kialakulásának indítékaira a szegedi tanyafejlődésről szólva rámutattunk. Dorozsma határában csak 4 nagy szőlőhegy terült el — Öreg Szőlőhegy, Széktói Szöllő, Subasai Szöllö és Lápostó Szöllő —, viszont a tanyák körül, szétszórtan több volt a fél holdtól 5—10 holdig terjedő szőlőtelepítés, mint a szegedi határban, ahol akkor még, főleg az alsóvárosi részen, nagy kiterjedésű högyékben folyt a szőlőtermesztés. A mezőváros népessége 1850-ben 9280 főre rúgott, s a tanyák számát figyelembevéve az 50-es években legalább 2000 személy élt külterületi házakban (1 családra 5 személyt számolva). 1854-ben fölvetődött a tanyai iskolák létesítésének szüksége. A tanács célszerűnek látná, hogy „a tanyákon, miután azok a várostól távolabb esnek, és sok olyan szülők is vannak, kiknek a városban házuk nincs, s oly anyagi tehet30 CsML, Dorozsma v. Tan. jkv. 1853. 55., 67., 74. 31 CsML, Dorozsma v. Tan. jkv. 1856. 148. 32 Dorozsma határát a következő jelzetű szabványok ábrázolják: XXXVI. 60., 61. A térkép föltünteti a nagyobb tanyabirtokosok nevét is. 116