Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

tömörülések is kialakultak. Ezek egyike Szatymaz, amely Felsőtanya legsűrűbben tanyásodott határrészén jött létre. Területén nagy kiterjedésű szőlőhegyeket (Alpárihegy, Neszűrjhegy) telepítettek, ahol városi hivatalnokoknak, iparosoknak, kereskedőknek már a 19. század első felében voltak szőlőbirtokaik. Az 1880-as évektől, amikor a íiloxéra után az immúnis homoki szőlő felértékelődött, nőtt a városi polgárok érdeklődése a szatymazi szőlők iránt.

290 Ebben természetesen szerepe volt a vasúti közlekedésnek: Szatymaz a pest—szegedi vasútvonal megépülésétől (1854) megállóhelyet kapott, így könnyű volt a városból oda kiutazni. A század végére a saját tulajdonú szatymazi szőlőbirtok a szegedi tisztviselő-, kereskedő- és más polgár-családok kedvelt nyaralóhelyévé vált. Szőleikben a család tartózkodására alkalmas, több szobás nyári lakokat, „villá"-kat építettek, és szőlőbirtokaikat kapásnak nevezett, hozzáértő szegényparasztok gondozták, akik családjukkal különálló, szoba-konyha-kamra beosztású parasztházban (kapásház) éltek. Még a múlt század végén orvosi körzetet szervezett a város Szatymazon. 1908— 09-ben egy Tóth nevű gazda kezdeményezésére közadakozásból kis templom épült. A század elején kibontakozó „falumag" a vasútállomás közelében kezdett kiépülni. Szabó Árpád visszaemlékezéséből és gyűjtéséből tudjuk, hogy a vasútra néző utcán a következők építkeztek : Makra Ferenc és Makra József gazda, özv. Tóth Molnár Istvánné házában korcsma és szatócsüzlet, később a helyén hentesüzlet nyílt, Neu Sándor zsidó kereskedő szatócsboltot és korcsmát nyitott, Király Mátyás asztalos házában borbélyműhely és trafik nyílt, Báló István gazdálkodó régi házában id. Frányó Istvánnak volt hentes- és fűszerüzlete, Báló az újabb, utcafrontos házában pedig korcsmát nyitott, amely a gazdakörnek is otthont adott. Az 1884-ben alakult Szeged—szatymazi Gazdakör volt egyébként a felsővárosi határrészen az első társadalmi egyesület. 1884-től 1901-ig Szeged—felsőtanyai Gazdakör néven működött. A Báló-korcsma előtt volt vasárnap reggelenként az embörpiac, ahol a környező tanyák és a közeli Sándorfalva szegényparasztjai napszámosnak elszegődtek. A mellékutcában az alábbiaknak volt házuk : Klonkai Dezső köteles, Ábrahám Géza gazda, id. Frányó István hentes, Dezső Sándor szabó, Korom Mihály bádogos, Bárkányi István gazda, Török Ferenc gazda, Kopasz János hentes, Kotogán Tamás, Kotogán Sándor és Nyári János.

291 1920 táján a vasútállomás közelében ez a 17 ház és a fél km-re fekvő templom meg elemi népiskola alkotta Szatymaz falumagvát. Szembetűnő, hogy először a lakosság élelmezési szükségleteit és a társasélet igényeit kielégítő iparosok — hentesek, szatócsok és korcsmárosok — nyitottak üzletet. Az első világháború előtt a vasútállomás mellett — részvénytársasági alapon — szeszfőzdét építettek, de mire elkészült, kitört a háború, s a vállalkozás később kudarcba fulladt. Az 1920-as években Szatymazon gazdasági iskola épült. Mezőgazdasági szakoktatást szolgáló iskolát Szeged külterületén Alsó- és Felsőközponton kívül csak itt építettek. Ez is kifejezi, hogy a két tanyaközpont után Szatymaz volt a szegedi határban a harmadik számottevő településkoncentráció. Alsótanyán a 20. század első felében Lengyelkápolnán, Várostanyán és Csórván alakult ki az előzőknél kisebb településsűrűsödés. Kapitány Istvánné Lengyel Jozefa nyugalmazott szeged-alsóvárosi tanítónő Zabos fa határrészen fekvő örökségén 1840-ben kőkeresztet és harangot állíttatott, majd 1842-ben kápolnát építtetett. 1907-ben megalakult a „Szeged-alsótanyai Lengyel-kápolna Egyesület", amely megvásárolta a kápolna területét képező magánbir290 A szatymazi szőlőtelepekről és a hegygazdaságokról részletesebben HUSZKA LAJOS 1975. 291 SZABÓ ÁRPÁD: Szatymaz népélete 1920—1944. Szeged, 1983. Kézirat, MFM—NA 876—84. 106