Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

tők tanyának, a népességi statisztikák azonban ezeket külterületi lakott helynek tüntetik fel. Szeged határában Röszke és Szentmihálytelek kertészség alkotott kialakulásától fogva utcába és közökbe rendeződött, faluszerű telepet. A két különálló telep népessége a századfordulón 800—1000 főre tehető, mivel Röszke—Szentmihálytelek kapitányság lakóinak (2693 fő) nagyobb része tanyákon élt. Az 1892-ben létesült két külterületi központ közül az 1930-as évekig Alsóközponton alakult ki jelentős falusi településmag, 700—800 lakossal. Felsőközponton, Szatymazon és Várostanyán a központi szerepkörű létesítmények (templom, iskola, orvoslakás stb.) körül csak néhány iparos, kereskedő és parasztember építkezett. A visszaemlékezések alapján Alsó- és Felsőközpont lakosságát 1930 táján 1000—1100 főre, Szatymaz belterületi lakosságát 150, Várostanyáét 100 főre becsüljük, tehát az idő tájon a város határában zárt településen 1000—1100, a négy tanyaközpontban 1300—1400 ember élt. Számuk együttesen 2300—2500 személyre tehető, ami az egész külterületi népességnek 5—5,5 %-a. Helyre kell igazítanunk Erdei Ferencnek azt a megállapítását, mely szerint „Szeged tanyáinak nagyobbik fele (...) nem tulajdon tanya, hanem haszonbérlet."

256 Erdei különben megbízható ítélőkészségét az téveszthette meg, hogy az 1920-as években osztott bérföldeken éppen könyve anyaggyűjtésének és megírásának éveiben „futott fel" a tanyásodás. 1930-ban a tízezer külterületi lakóház közül 3000—3100 volt városi bérföldön, ahol kb. 15 ezer ember élt, a város külterületi lakosságának egyharmada. Milyen helyet foglal el Szeged tanyai népessége századunk elején tanyás településeink között? A szakirodalom leggyakrabban a külterületi lakosság arányát mutatja ki. E tekintetben 1910-ben Kiskunhalas és Szabadka állt a lista élén, ahol a népesség 51, illetőleg 50 %-a élt külterületen. Szeged népességének akkor 35,1 %-a volt külterületi lakos. Ahol magas fokú az urbanizáció, fejlett a városi ipar és kereskedelem, ott nagyszámú a belterületi lakosság, s ezért a külterületi népesség jelentős létszám esetében is alacsonyabb arányú. Helyesebbnek tartjuk a tanyás településfejlődés szintjét aszerint mérni, hogy egységnyi — 1 km

2-es — területen hány ember él. Ez a mutató kifejezi a tanyás település határának településsűrűségét, más szóval benépesedési szintjét és összefüggést jelez a gazdálkodás jellegével is, hiszen belterjesen gazdálkodó tanyai üzemek általában kisebb földet, a külterjes üzemek nagyobb területet használtak. A legnagyobb határú és tanyai népességű települések 1910-ben

ibl 1 km

2-re jutó Területe Belter. Külter. külter. A helység neve k. hold km

2 lakos lakos lakos Szabadka 169 192 974 46 762 46 760 48 fő Szeged 141 775 816 74 775 40 531 49,6 fő Debrecen 166 284 957 51749 38 404 40,1 fő Kecskemét 151 698 873 34 133 31 583 3b,2 fő Hódmezővásárhely 132 260 761 37 694 24 700 32,4 fő Kiskunhalas 112 195 645 11944 12 432 19,2 fő A határ területét tekintve 1910-ben Szeged a 4. legnagyobb határú a NagyAlföld városai között. Szabadkának külterületi népessége is több volt városunkénál, 258 ERDEI FERENC 1942. 198. 257 A magyar szent korona országainak 1910. évi népszámlálása. M. Stat Közi. Űj sor. 42. Bp. 1912. 97