Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)
legelőqsztás körülményei, de az eltérés mutatja a két város agrárpolitikája, tanyai népessége és gazdálkodása közötti különbségeket is. A leírt települési folyamatok következményeit a tíz évenként tartott népszámlálások így rögzítették : Szeged belterületi és külterületi népessége 1900—1949 között 255 A kerület A polgári népesség száma megnevezése 1900 1910 1930 1949 1. Belterület 62 363 77 363 89 621 2. Felsőtanya Szatymazi kapitányság 2 118 2 352 2 273 2 427 Őszeszéki kapitányság 1 705 1 653 1 560 1497 Balástyai kapitányság 1 751 1960 2 320 2 742 Fehértói kapitányság 1 698 1615 1 545 1401 Gajgonyai kapitányság 2 628 2 639 2 294 2 261 Csengelei kapitányság 1 831 2 298 3 114 3 680 3. Felsővárosi feketeföldek Baktó, Rácok kertje 1 383 1093 1 201 1472 4. Alsótanya Röszke—Szentmihálytelek 2 693 3 538 4 452 4 626 Feketeszéli kapitányság ЗОН 3 084 2 923 2 795 Nagyszéksósi kapitányság 2 632 2 576 2 694 2 607 Mórahalom kapitányság 2 802 3 189 3 873 4 260 Domaszék kapitányság 2 191 2313 2 343 2 208 Csórva kapitányság 2 172 2 480 3 073 3 421 Zákány kapitányság 2 320 2 165 2 022 2 110 Átokháza kapitányság 2 821 4 736 6 125 6 639 Királyhalom kapitányság 4 433 4 728 4 839 5 254 Külterület összesen 38 189 42 419 45 450 49 400 A város külterületi népességének gyarapodása különösen számottevő az 1900— 1910 közötti évtizedben (4230 fő) és az első világháborús emberveszteség miatti csökkenést követően, a húszas években (1920: 39 009 fő, 1930: 45 450 fő a külterületi lakosság). Ám a külterületi népesség növekedésének aránya a 19. századi „csúcsidőszakához hasonlítva mérséklődött, hiszen 1850—1870 között a külterületen élők száma csaknem megkétszereződött, az 1880-as években pedig közel hétezer fővel nőtt. A népesség azokon a határrészeken gyarapodott elsősorban, ahol a város újabb bérföldeket osztott (Átokháza, Csórva, Csengek) és intenzív kertkultúrával — paprika-, szőlő-, gyümölcstermesztéssel — foglalkoztak. (Röszke, Mórahalom, Szatymaz). Néhány kerületben — így az őszeszéki, fehértói, gajgonyai, nagyszéksósi, feketeszéli kapitányságban — a népesség már a század elejétől fogyott. Ennek az okait részint a korábban telítődött határrészről való elvándorlásban látjuk, részint abban, hogy a szikes foltokkal, gyakran vízállásokkal borított területeken (Fehértó, Őszeszék, Nagyszéksós) a gazdálkodás lehetőségei nem javultak. Tudjuk, hogy a népszámlálásokon összeírt külterületi lakosság nem azonos a tanyán élő népességgel. Legtöbb alföldi város határában a 20. század eleje óta végzett parcellázások révén létrejöttek olyan kisebb, zárt telepek, amelyek nem tekinthe255 Az 1900. és 1910. évi adatok forrása: CsML, Szeged v. polgármestere ir. 2798/1912 sz. alatti kimutatás, amely a külterületi lakosságot kapitányságok szerint részletezi, s így a későbbi, 1930. és 1949. évi népességi összeírások kimutatásaival összevethető. %
