A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Művészettörténet - Szelesi Zoltán: A szegedi múzeum festészeti gyűjteménye

„Bolgár kertésztelep" (1911) с. képeket említjük meg. Ezúttal is utoljára hagytuk — éppen a kiemelés végett — Munkácsy Mihály remek kis „Felszolgáló lány"-ának említését, mely ma is gyöngyszeme a múzeum dísztermében elhelyezett szegedi állandó kiállításnak.

6 Itt tesszük szóvá, hogy múzeumunk több termében és a folyosókon elhelyezett törzsanyagot, 1902-ben gazdagították az „állami letét"-ként Szegedre kölcsönzött olyan nagyhatású történelmi témájú alkotásokkal, mint — többek között — Székely Bertalan: „Tököly Imre búcsúja", Madarász Viktor: „Zápolya Izabella", Csók István: „Báthory Erzsébet" с műve, melyek más jellegű, szintén jelentős festményekkel együtt láthatóak voltak. Mindezt figyelembe véve a — múzeum dísztermével ékeskedő — Szegedi Képtárat joggal tartották a vidék legnagyobb művészeti gyűjteményének. Ez a nimbusz azonban nem maradt csorbítatlan, mert a háború idején — a négy évtizeden át itt szereplő — tekintélyes vásznakat 1941-ben visszavitték a fővárosba.

7 Az első világháború alatt szünetelt, majd az utána következő években, illetve évtizedekben csökkentek a kép vásárlások. 1920—1935-ig csak néhány hozzánk került hazai mester művéről tudunk számot adni. Ezek között van Lippai Bertalan: „Mikszáth Kálmán arcképe" (1922), Pogány Ferenc: „Boszorkánysziget" (1926), Orbán Dezső: „Eső után" (1926), Chiovini Ferenc: „Vágó Pál munkaközben" (1929), Koszta József: „Leány virággal" (1929), Vágh (Weinmann) Mihály: „Móra Ferenc arcképe" (1931), Szüle Péter: „Öreg parasztgazda" (1931), Jávor Pál: „Önarckép" (1933) és Pólya Tibor: „Búcsú" c. alkotása (1935).

8 Már a grafikai gyűjteményünk összegzésekor is hangsúlyoztuk, hogy a harmincas évek közepéig kialakult törzsanyagunkat jelentősen gyarapította Ambrozovics Dezső, budapesti műfordító és műgyűjtő, aki több mint 250 műtárgyból (főleg festményekből) álló kollekcióját 1937-ben a szegedi múzeumnak adományozta.

9 A hozzánk került gazdag gyűjteményből — helyszűke miatt — csak tallózva sorolhatunk fel néhány ismert hazai mestert és alkotását. így : Aggházy Gyula („Balatoni részlet"), Bihari Sándor („Cigány bőgővel"), Brodszky Sándor („Mocsár"), Eisenhut Ferenc („Keleti kapu"), Hegedűs László („1849"), Keleti Gusztáv („Falu"), LiezenMayer Sándor („Bölcső mellett"), Mednyánszky László („Fák"), Nádler Róbert („A pesti Dunaparton"), Pállik Béla („Tehenek"), Rippl-Rónai József („Fiatal angol hölgy"), Rudnay Gyula („Olvasó nő"), Székely Bertalan („Női akt") és Telepy Károly („A Tátrából") — neveit és műveit említjük meg. Az Ambrozovics-gyűjtemény megszerzése utáni két világháború közti években (1938—1944), a hazai mesterek müvei közül úgyszólván semmi sem került múzeumunkba. A felszabadulás után is csak lassan indult meg az ezirányú gyűjtés, mert a most már rendszeressé váló műtárgyvásárlási keretből elsősorban — múzeumunk profiljának megfelelően —, a szegedi festőktől származó képek kerültek megvételre. Mégis, ha az utóbbi több mint három évtized (1949-—1980) leltári bejegyzéseit figyeljük, azt tapasztalhatjuk, hogy a XIX—XX. századi magyar mesterek alkotásai — ha lassabban is, de — folyamatosan áramlottak helyi közgyűjteményünkbe. Ennek érzékeltetéseként említjük meg, hogy Dési-Huber István („Alvó munkásnő") és Nagy István („Hargitai táj") művei 1949-ben, Bihari Sándor („Zivatarban"), RipplRónai József („Nyilasy Sándor arcképe"), Telepy Károly („Árvíz"), Thorma János 6 SzVM szépműv. oszt. Lajstroma; Szelesi Z.: i. m. 114—115. 7 SzVM szépműv. oszt. Lajstroma; Szelesi Z.: i. m. 202. 8 SzVM szépműv. oszt. Lajstroma; Szelesi Z.: i. m. 202—203. 9 SzVM szépműv. oszt. Lajstroma, 1937. jan. 27. 373—632. ltsz. ; MFM képzőműv. leltárkönyve I.; Szelesi Z.: i. m. 185—186., 203. 24* 371