A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Természettudomány - Kovács Sándor Tibor: Jellegzetes dél-alföldi ökosziszitémák nagylepke együttesei

1. kép. Ásotthalmi erdőrészlet (Kovács Sándor Tibor felvétele) előfordul, éppúgy, mint a diszjunkt areájú dél-európai és kelet-ázsiai elterjedesű „Sybilla típusú" fajok közül az Eucharta amethystina Hb. és az Eucharta virgo Tr. (Varga, 1964). Ellenben ökológiai tulajdonságai szerint a Calotaenia celsia L.-val hasonló típusú és tűréshatárú, és az Euxoa tritici L. formakör fajaival könnyen összetéveszthető Euxoa crypta Dadd. a területről valószínűen hiányzik. Megemlítendő, hogy az Eupithecia selinata H. & S., mely tipikus eleme a hasonló társulásoknak, nemcsak Ásotthalomról, hanem egész Csongrád megyéből nem került elő. Az Alföldünkre jellemző szubmediterran-pszammofil Catocala puerpera Giorn. és Euxoa segnilis Bsd., továbbá a Hipparchia statilinus Hufn. nagy számban él a vidéken. De Catocala nupta L., az ettől lényegesen különböző ökológiai igényekkel bíró Catocala fraxini L., és az állatföldrajzi hovatartozásában nem egyértelműen tisztázott Nycteola revayana Se. is előfordul, de lényegesen kisebb példányszámban. A lomberdei Dasychira pudibunda L. gyakori. A főként juharféléken (Acer) élő Cyclophora annulata Schulzeból évek során csak tizenkét példány került csapdába. Hasonló az arány a társulás több komponensének előfordulásában (több Ennominae faj). A szinte tömegesen előforduló ligeterdei-lápréti Drepana falkataria L.-val szemben a vele több szempontból megegyező ökológiai igényekkel bíró Pelosia muscerda Hufn. ritkán gyűjthető. A fenyőállományban elszórtan borókával gazdag erdőség legjellegzetesebb faunaelemei: az adventiv Panolis flammea Schiff., a Dendrolimus pini L., a Hyloicus pinastri L. a terület gyakori állatai. Az európai elterjedesű Bupalus piniarius L. a körzetben nem gyakori, bár sokfelé erdészeti kártételéről ismeretes. Vitatott a faj áttelelési stádiuma. Véleményem szerint valószínű a telelés bábstádiuma, mert gyűjtöttem példányokat április 1—4 között is. Az Ellopia fasciaria L.-vel egyidőben megjelent Thera obeliscata Hufn. a következő évben 458