A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Természettudomány - Kovács Sándor Tibor: Jellegzetes dél-alföldi ökosziszitémák nagylepke együttesei

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1982—83/1 JELLEGZETES DÉL-ALFÖLDI ÖKOSZISZTÉMÁK NAGYLEPKE-EGYÜTTESEI (LEPIDOPTERA) CSONGRÁD MEGYE KOVÁCS SÁNDOR TIBOR (Szeged, Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat, Számítóközpont) Abstract E tanulmány, a Folia Entomologica Hungarica 1982/1. kötetében megjelent „Adatok Csongrád megye nagylepkefaunájának ismeretéhez I. (Kovács Sándor Tibor)" című adatfelsoroló munka kiértékelő' tanulmánya. A szerző' 1969—1981 között végzett kutatásainak és megfigyeléseinek eredményeit adja közre, valamint az általa eddig kimutatott 62 Rhopalocera és 460 Heterocera fajból álló társulás fontosabb elemeinek ökológiai, vagy állatföldrajzi besorolásuk alapján történt méltatását írja le, éló'helyeik bemutatásával együtt. A dolgozat tartalmazza, az eddig Lepidopterologiailag kevésbé ismert, Csongrád megye területének kutatási múltját. E munkám első részeként felsorolom a szakirodalomból, levelezéseim útján és személyes kutatás során gyűjtött összes adatot, mely a mai Csongrád megye területén történt lepkészettel kapcsolatba hozható. A továbbiakban, saját gyűjteményem idevonatkozó adatait, és megfigyeléseim eredményeit használtam fel a megye faunájának bemutatására. Gyűjteményem állománya nagyrészt a megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás, a Móra Ferenc Múzeum ásotthalmi és ópusztaszeri (Coleopterák gyűjtésére rendszeresített), a Tiszakutató Bizottság körtvélyesi, valamint saját fénycsapdáim és személyes gyűjtéseim anyagából állt össze. 1969—81 között 62 Rhopalocera és 460 heterocera fajt mutattam ki. A lepidopterológia múltja Csongrád megyében Nagyobb települések körzetének éló'világa mindig kutatottabb az egyéb tájakéhoz képest. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy nagyobb lélekszámú embercsoportból több kutató és gyűjtő kerül ki. A rovarászát, de főként a lepkészet szempontjábórez a törvény Szegedre és környékére nem vonatkoztatható. Az okát talán a ritkaságokkal nem kecsegtető, fajban és példányszámban egyaránt szegényes lepkefauna hordozza. Kiváló zoológusunk, Bíró Lajos volt az első, aki az Alföld szegényes világát látta vonzóbbnak, de Szegedig ő sem jutott el (Aigner, 1898). A lepkészettel foglalkozó írásokat kutatva, egészen 1680-ig való visszatekintés során derült ki az a megdöbbentő tény, hogy az azóta eltelt háromszáz év alatt több tucat lepkészünk volt, és talán még több külföldi, akik gyűjtöttek hazánkban, akik mind eljutottak a tengermellékre, Balkánra, néhányan Távolkeletre és Új-Guineába is, de a mai értelemben vett Csongrád megyébe alig. Abafi-Aigner Lajos átfogó munkát 453