A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Természettudomány - Jakab Béla: A gólya populáció-dinamikájának két évtizede az 1979. évi felmérés eredményeinek tükrében

Nagyiván 23 (30), Vas megyében Körmend 20 (26). A zárójelbe tett számok 1981. évi adatok. A fészkelés tengerszint feletti magasság szerinti eloszlásában nem látunk feltűnő tendenciát a felhúzódásra a hegységek völgyeibe. Magyarországon csak középhegységek vannak. Általában 250 méter az a tengerszint feletti magasság, ahol nálunk még fészkelnek a gólyák. 1979-ben kaptunk első alkalommal jelentést arról, hogy a Bakony hegységben a 400 métert meghaladó tengerszint feletti magasságban fekvő Nagyesztergár és Olaszfalu helységekben (Zirc szomszédságában) több éves lakott fészek van egy-egy villanyoszlopon, eredményesen költő gólyapárokkal. Beszámolnak a jelentések kóbor, fészek nélküli gólyákról is. Megfigyeltek 63 gólyát magányosan és 1952 példányt kettesével vagy kisebb-nagyobb csapatokba verődötten. Többnyire táplálkozás közben, lucerna földeken, ártereken látták őket, de éjszakázó helyükön is — gyülekezőben — kisebb facsoportok fáin. Részben pár nélkül maradt gólyák ezek, vagy fészkelésükben megzavart párok, részben meddő és vedlő gólyák, vagy ivarérettségüket még el nem ért, a kóbor csapatokhoz szegődött fiatalok. Fiókák száma, szaporulat A 4774 költőpárból sikeresen költött (kirepülő fiókákkal!) 3701 pár (HPm). A kiköltött 10230 fiókából 513 elpusztult, sikeresen repült ki 9717 (JZG). A fióka és kirepülő fióka nélküli párok (HPo) száma 450. 623 gólyapárra vonatkozóan pedig nem kaptunk fiókaadatot (HPx). Ennek következtében a terjes szaporulatnak csak a feltételezhető összegét adhatjuk meg a fiókák átlagszáma alapján. A sikeresen költő párokra eső fiókák átlaga (JZm) 2,63. A költésben sikeres és sikertelen párok együttesére (HPm + HPo) eső átlag (JZa) 2,34. A kirepült fiatalok feltételezhető számának összegét az utóbbi fiókaátlag (JZa) és a gólyapárok össz-számának (HPa) a szorzata adja meg: 2,34-4774=11, 171 (III—

IV. táblázat). Az 1979. év a szaporulat tekintetében eredményes év volt. Nagy része van ebben a megfelelőbb időjárási viszonyoknak a költési és nevelési időszak (április—július) folyamán. Megvizsgáltuk a fészkenkénti fiókaszám és az időjárási, az éghajlati viszonyok összefüggését az 1974. és 1979. évi adatok alapján. Figyelemre méltó az 1—6 fiókás fészkek számarányának megoszlása a két évjárat időjárásának viszonylatában és egyazon évjáraton belül az ország éghajlati körzetei szerint. Különösen szembetűnő e számarányok összefüggése az időjárási adottságokon belül a napfényes órák számának, illetőleg a borultság mértékének tájankénti megoszlásával — főleg az április— májusi időszakot tekintve. Mivel ismert a napfény pozitív hatása a gonád hormonok termelődésére, feltételezhető, hogy a több napfény jelentős tényező a fészkenkénti nagyobb fészekalj-, illetőleg fiókaszám létrejöttében. 1974-ben a napsütéses órák száma az átlagosnál kevesebb volt, kivéve áprilisban az északi részeket és a Dunántúl nyugati felét. Szokottnál nagyobb volt a borultság és a csapadék mennyisége. A hőmérséklet az átlagosnál szintén kisebb volt. Jellemző az április—júniusi időszakra a növényi kultúra három hetes lemaradása is a fejlődésében. 1979 költési időszakában az átlagosnál magasabb volt a hőmérséklet és a szokottnál több volt a napsütéses órák száma is, kivéve áprilisban az ország északi és nyugati részét. A borultság a szokott méretű, vagy kisebb (májusban), a csapadék átlagos vagy annál kevesebb (áprilisban). 418