A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Természettudomány - Jakab Béla: A gólya populáció-dinamikájának két évtizede az 1979. évi felmérés eredményeinek tükrében

gólyáktól nem lakott tájakról (hegyvidék, iparvidék, főváros stb.) származik és 234 vonatkozik az utóbbbi két évtized éveinek többségében vagy egy-egy évében fészkelő párokkal már jelzett helységekre. A másik hálózat 3230 jelentéséből csak 88 a teljesen negatív. E negatív jelentések közül 68 vonatkozik a gólyáktól nem lakott vidékek helyiségeire és 20 az olyan helységekre, amelyek területén gólyák fészkelését 1958 óta már jegyeztük. Az egymást fedő jelentések gyakorisága miatt, jelentéseik nagyobb mennyisége ellenére kevesebb helységből közölnek adatokat, mint a postások. Az 5527 jelentést az ország 2257 helységéből kaptuk, a helységek 71 százalékából. Leszámítva a gólyáktól nem lakott vidékek helységeiből származó 368 negatív jelentést, a gólyalakta vidékekről 5159 jelentés érkezett, éspedig 1956 helységből. Köztük 143 olyan helységet számolhattunk össze, ahonnan először jelentettek fészkelő gólyákat (I. táblázat). így azon helységek sorában, ahol 1958 és 1979 között gólyák fészkelését figyeltük meg, 2413 helységet tartunk számon, de közülük 1979-ben csak 1706 helységből jelentettek fészkelő gólyákat. A gólyák fészkelése elmaradt — esetleg már évek óta — 250 községben, 457 helységből pedig nem kaptunk semmiféle jelentést (I. és VII. táblázat). Megjegyezzük, hogy az 1981. évi részleges jelentések alapján újabb három községet sorolhatunk a gólya lakta helységek sorába: Nemesborzova (Fehérgyarmati járás) és Nógrádszakái-Rákos puszta (Széchenyi járás) egy-egy, Körösnagyharsány (Szeghalmi járás) öt fészkelő párral. Ugyancsak itt jegyezzük meg, hogy a VII. táblázatban a helységek felsorolásánál mind a járások, mind a községek csoportosítását illetőleg az 1977-ben érvénybe lépett közigazgatási beosztást vettük figyelembe. Pl. a közös tanácsú községek a tanács székhelye után vannak besorolva. I Fészkelési lehetőségek, fészkek Az 1706 helységben 4858 lakott fészket számoltunk. Számuk meghaladja az 1968-ban lakott fészkek számát (4510), egy-egy megyében még az 1963-ban megállapított mennyiséget is. A fészkelési lehetőségek változásai jelentős mértékben befolyásolják a gólyaállományunk alakulását. Kitűnik ez a fészkek tartóaljzatainak megoszlásából 1958 és 1979 között. 1958-hoz viszonyítva folyamatosan fogynak a hagyományos fészkelőhelyek és ez a folyamat 1979-ben is megállapítható. Bár az épületeken (háztető, kémény) megfigyelt fészkek száma országos viszonylatban még mindig a legnagyobb (2011, 41,4%), de az 1974. évi adatokhoz viszonyítva (2190, 53,82%) megállapítható, hogy a fészkelések kiszorulása az épületekről tovább folytatódik. Az épületeken található fészkek számarányában erősen kiemelkedik Veszprém, Győr-Sopron és Vas megye, 71,2,61,1 és 66,2 százalékokkal, öt megyében (Csongrád, Hajdú-Bihar, Nógrád, Komárom, Zala) pedig már a villanyoszlopokra épült fészkek száma a legnagyobb, majd Bács-Kiskun, Pest, Szolnok és Heves megyékben a fákra vagy a fákra és villanyoszlopokra rakott fészkek száma haladja meg az épületeken megfigyelt fészkelések mennyiségét (1. ábra). A hagyományos fészkelések terén, országos viszonylatban, a fákra épült fészkek is fogyóban vannak. 1974-ben fákon 1020 fészket számoltunk (25,07%), 1979-ben csak 906 volt a számuk (18,7%). A hagyományosnak tekinthető egyéb aljzatok közül: a mesterségesen oszlopokra, állványokra helyezett kerék, kosár stb. (30), pajta (27), templomtorony (22), csűr, szalmakazal (18—18), kútgém (17), ól, hodály (16), hidroglóbusz (9), istálló, szénaszárító, rom (5—5), gyárkémény, kandelláber 414