A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Művészettörténet - Szelesi Zoltán: A szegedi múzeum festészeti gyűjteménye

az Ambrozovics Dezső-Ше gyűjtemény megszerzése kapcsán lettünk gazdagabbak néhány külföldi mester alkotásával. így pl. Rugendas, G. Ph.: „Csatakép", Schrielk, O. M.: „Tájkép gyíkokkal", Henner, J.: „Női akt", Bracht, E.: „Esti felhők" és Muirhead, В.: „A Maideus-öböl" с festményei jutottak ekkor hozzánk. Az ettől számított újabb huszonöt év múlva, 1962-ben pedig, Balogh István adományaként Ismeretlen bolognai festő (XVII. sz.) : „Szent Jeromos"-t ábrázoló képet kaptuk meg.

3 A Móra Ferenc Múzeum festészeti anyagában található hazai mesterektől származó képek szintén a múlt század második felétől, pontosabban 1861-től beszerzésre kerültek. Nemcsak dokumentumként, hanem művészi érték szempontjából is meg kell említenünk Barabás Miklós: „Klauzál Gábor" ekkori (1861) szignálású portréját. A jeles férfiakról készítendő arcmások egyelőre csak több év elteltével realizálódtak. így Than Mór: „Horváth Mihály püspök" mellképét 1868ban rendelték meg. A múlt század két utolsó évtizedében végbemenő helyi újjáépítés kapcsán, a városi tanács neves mesterek foglalkoztatásával igyekezett az itteni megnyitásra váró múzeum festészeti anyagát gyarapítani. Benczúr Gyulával 1885-ben megfestette az árvíz utáni rekonstrukcióban vezető szerepet játszó Tisza Lajos királyi biztos, valamint bátyja, Tisza Kálmán arcképét. Az ezredév alkalmával a város négy nagyméretű egész alakos portré megrendelését határozta el. Az ennek kapcsán 1897-ben elkészült arcmások, mint Ferraris Artúr: „Széchenyi István", Roskovics Ignác: „Kossuth Lajos", Pataky László: „Andrássy Gyula", László Fülöp: „Deák Ferenc" és Burger Lajos: „Pálfy Ferenc"-et ábrázoló festmények a szegedi múzeumba kerültek.

4 A portrék mellett természetesen a táj- és városképábrázolások és a korabeli társadalmi életből vett jelenetek is helyet kaptak. Ebben a vonatkozásban a századfordulóig Petrovics László: „Szegedi árvíz, 1879" с négy hosszúkás méretű képe, valamint Roskovics Ignác: „Szeged szebb lesz mint volt" c. szintén árvíz témájú alkotása (1895) jutottak a múzeumba. E műveken kívül még Spányi Béla: „Erdő szélén" (1894) és Margitay Tihamér: „Párbaj után" (1896) с tekintélyes vásznával gyarapodtunk. Végezetül emeljük ki a fenti együttesből Munkácsy Mihály: „Honfoglalás" с nagy színvázlatát (1892—93), melyet a város 1895-ben vásárolt meg a művésztől.

5 Ütemes gyűjtésről voltaképpen a századfordulótól beszélhetünk. Az 1899. június 11-én megnyílt szegedi múzeum ekkorra közel félszáz alkotást kitevő képtárral rendelkezett. Anyagának növelését az akkor megalakult Szegedi Képzőművészeti Egyesület kiállításairól történt vásárlások biztosították. Ennek kapcsán 1900— 1920 között számos értékes festménnyel gazdagodott gyűjteményünk. Ezek közül Tornai Gyula: Hunyadi János végpercei (1897), Csók István: „Magdolna" (1898), Nádler Róbert: „A baba alszik" (1898—99), Kelety Gusztáv: „Alföldi táj" (1899), Pállik Béla: „Legelő nyáj" (1899), Vágó Pál: „Szegedi árvíz" (1902), Mednyánszky László: „Virágzó fák" (1902), Iványi-Grünwald Béla: „Otthon" (1902), Koszta József: „Vízhordók" (1902), Fényes Adolf: „Öregasszony" (1902), Telepy Károly: „Tiroli Alpok" (1906), Éder Gyula: „A molnár és fia" (1907), Réti István: „Női arckép" (1909), Hollósy Simon: „Tájkép" (1910) és Magyar-Manheimer Gusztáv: 3 SzVM szépműv. oszt. Lajstroma; MFM képzoműv. leltárkönyve I. 4 SzVM szépműv. oszt. Lajstroma; Szelesi Z.: i. m. 59—60. 5 SzVM szépműv. oszt. Lajstroma; Szelesi Z.: i. m. 59—60. 24 Móra Ferenc Múzeum Évk. 369