A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Újkori történet - Sipos József: Építőmunkások dél-alföldi kapcsolatai (1929–1930)

lános Munkás Dalkar —, a városi Vigadó nagytermébe, amely zsúfolásig megtelt. A munkásdalárda megnyitó éneklése után felvitték a dobogóra „a tíz év óta bujdosó piros"-lobogót, a csabai épító'munkások negyedszázados harci zászlaját. (Az egyik mellékelt képen látható!) Az egybegyűltek leírhatatlan lelkesedésben törtek ki. „Egyszerre ugrottak föl helyeikről öregek és fiatalok, férfiak és asszonyok és szívük mélyébó'l kiáltották a zászló felé hűségüket, lelkesedésüket, örömüket. Mindenki szemébó'l kibuggyant a könny. A viszontlátás örömének és az átélt szenvedéseknek könnye volt." Ezután Pajor Oszkár budapesti színész szavalta el Szakasits Árpád jubileumi versét, majd Lipták András nyitotta meg a díszközgyűlést. A szociáldemokrata párt vezetó'ségének és parlamenti frakciójának üdvözletét Saly Endre tolmácsolta. Aztán „Ladvánszky József a szegedi, Beinschrott Márton a gyomai, Pfaff Mihály a gyulai építőmunkás csoport testvéri üdvözletét tolmácsolták, Bottánszky Pálné a textilmunkások nevében köszöntötte a díszközgyűlést". Hankó Mihály a békéscsabai csoport történetét ismertette, Hrabovszky Mihály indítványára a díszközgyűlés üdvözlő táviratot küldött Garbai Sándornak, a MÉMOSZ emigráns titkárának és Benshardt Miklósnak az Építőmunkás Internacionálé elnökének. Az ünnepi beszédet Szakasits Árpád tartotta, a díszközgyűlést a dalárda éneke zárta. Este pedig kultúrestet rendeztek, melyen a dalkar, Pajor Oszkár és Kurták Rózsa operaénekesnő szerepeltek.

48 Február 4-én Pál János arról értesítette Ladvánszkyt, hogy a MÉMOSZ központi vezetősége „a szegedi titkárság ügyében a végleges határozatot későbbi időre halasztotta, azonban a titkárságot folyó év június hó 30-ig változatlanul fenntartani kívánja".

49 Ladvánszkyt — kérésére — a központ megbízta, hogy február 12-én vegyen részt a kiskunfélegyházi csoport gyűlésén.

50 Ladvánszky ezt azért kérte, mert tudta, hogy a kiskunfélegyházi csoport szervezésével problémák vannak. Igaza volt, mert kiderült, hogy — a kiskunfélegyházi munkások tömegesen megjelentek ugyan a gyűlésen — csak 4 fizető tagja volt a csoportnak és a 9 vezetőségi tagból csak egy fizettet tagdíjat, a többi nem.

51 Ladvánszky ezt közölte a MÉMOSZ központtal. Az onnan kapott értesítés szerint „a kiskunfélegyházi eset nem egyedülálló, mert több helyen megtörtént, mint Hódmezővásárhelyen is, hogy nem egészen jogos tagok lettek vezetőségi tagnak megválasztva. Vannak esetek •— írta Pál János —, amikor hallgatólagosan elmegyünk a kérdés felett", most azonban helyeselte Ladvánszky álláspontját, hogy kíméletesen, de fel kell hívni a vezetőségi tagok figyelmét a kötelességmutatásra.

52 Ladvánszky 1930. március 6-án egy teljes oldalas gépelt levelet írt a kiskunfélegyházi vezetőségnek. Ez jól mutatja Ladvánszky József emberismeretét, higgadt, okos — ugyanakkor marxista, osztályharcos és sokszínű — érvelését, a szervezkedés szükségessége és fontossága, a vezetők példamutatása, a mozgalomért való önfeláldozó élet mellett.

53 A terjedelmi korlátok miatt, itt befejezzük a dél-alföldi építőmunkások kapcsolatainak vizsgálatát. Tudjuk, az eddig összegyűjtött forrásanyag nem teljes. Mégis úgy véljük, sikerült felmutatni a dél-alföldi építőmunkások gazdasági, tár48 Építőmunkás, 1930. február 15. 2. p. a cikket Ladvánszky írta. 49 CsML. MÉMOSZ Szegedi Csop. Levelezés 1930. a 25/1930. sz. irat. 60 Uo. 465/1930. sz. irat. 61 Uo. a 35/1930. sz. irat. 62 Uo. a 680/1930. sz. irat. 63 Uo. a 35/1930. sz. irat. 362