A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Újkori történet - Sipos József: Építőmunkások dél-alföldi kapcsolatai (1929–1930)

melyekre Ladvánszky szaktárs bármikor örömmel vállalkozik és lehetőség szerint ezirányú kérésüket mindig teljesíti."

37 A makói csoport vezetői 14-én kelt válaszlevelükben bejelentették, hogy 26-ra tervezett közgyűlésük után szívesen meghallgatnák Ladvánszky előadását. Ha vállalni tudja, akkor lemondják Szakasits Árpád előadását — írták — akit már korábban meghívtak. Belátták, ez előnyösebb a mozgalomnak, mert kevesebb útiköltséget kell kifizetni.

38 A makói csoport gyűlésén mégsem Ladvánszky — aki a MÉMOSZ összvezetőségi ülésén Budapesten volt — hanem Farkas János, a szegedi csoport elnöke vett részt. A tisztújító közgyűlésen Felberbauer János elnök a vezetőség munkájáról, Gréczi János a pénzforgalomról, Joó Ferenc és Horváth István az ellenőri tevékenységről, Sikít Sándor pedig a könyvforgalomról számolt be. A jelentések meghallgatása és a vezetőség lemondása után Danis János korelnök elrendelte az új vezetőség megválasztását. Vezetőségi tagok lettek: elnökök: Felberbauer János és Tóth Sámuel; pénztáros: Gréczi János; jegyző: Kotormán Antal; ellenőrök: Joó Ferenc és Horváth István; könyvtáros: Siket Sándor. Ezután Farkas János tartotta meg előadását a gazdasági helyzetről és a 8 órás munkanap jelentőségéről.

39 Többek között a következőket mondotta: „Az iskolában mindig azt tanultuk, hogy ebben az országban élni és halni kell. De azt nem tanultuk, hogy (...) éhezve és nyomorogva kell élni és meghalni. Mi építőmunkások ezt a tantételt el nem fogadhatjuk, mi ebben az országban élni akarunk." Kijelentette: ha a városok törvényhatóságai és a kormány nem biztosítanak munkalehetőséget, a munkások megbecsülését, a nyolcórás munkanapot stb., akkor a kormány tegye lehetővé, hogy a külföldön megbecsült magyar építőmunkás kimehessen az országból dolgozni,

40 amivel a MÉMOSZ központ által Franciaországba szervezett akcióra célzott. A MÉMOSZ központtól kapott megbízólevél alapján Farkasnak át kellett vizsgálnia a makói csoport adminisztrációs könyveit, és segíteni az esetleges hibák kijavításában. A végzett munkáról jegyzőkönyvet vett fel, amit a költségszámlájával együtt a MÉMOSZ központi irodájába kellett beküldeni.

41 A békéscsabai építőmunkásoknak január 17-én Szakasits Árpád tartotta meg „Lélektan és munkásmozgalom" című előadását. A munkásotthon helyiségét teljesen megtöltötték az érdeklődők. Január 19-én pedig a mindszentiek rendeztek nyilvános gyűlést. A nagy számban megjelent építőmunkásokat Nagy Lajos a csoport elnöke üdvözölte és ismertette a gyűlés célját. Utána Ladvánszky József tartott előadást, „aki beszédével lebilincselte a hallgatóságot".

42 A dél-alföldi építőmunkás-mozgalom aktivizálódását és a kapcsolatok fejlődését bizonyítja az is, hogy a csongrádiak is újra és újra megpróbálták csoportjukat létrehozni. Az 1929. december 22-re bejelentett alakuló gyűlésüket azonban a rendőrség ismét betiltotta. Cinikusan arra hivatkoztak, hogy a csoportot a belügyminiszter a 266.151/1927.VH.BM. sz. rendeletével föloszlatta és ennek a „foganatosítása a vármegye alispánja részéről még ez idő szerint sem nyert befejezést. Ily körülmények között a helyi csoport megalakítása tárgyában szándékolt gyűlés megtartása a föloszlató kormányhatósági rendelkezés kijátszására vezetne." A csongrádiak nem hagyták annyiban a dolgot. A kerületi titkárság segítségével föllebbeztek a szegedi kerületi kapitányságon, ahol azonban az ítéletet helyben hagyták. A MÉ37 Uo. Levelezés 1930. 4/1930. sz. irat. 38 Uo. 5/1929. sz. irat. 39 Építőmunkás, 1930. február 1. 7. p. 40 Párttörténeti Intézet Archívuma 660 fond. MÉMOSZ levelezése a vidéki csoportokkal. 41 CsML. MÉMOSZ Szegedi Csop. Levelezés 1930. 16/1930. sz. irat. 42 Építőmunkás, 1930. február 1. 7. p. 359