A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Újkori történet - Sipos József: Építőmunkások dél-alföldi kapcsolatai (1929–1930)

mazása és igénybevétele nélkül az elnyomottak sorsa nem javulhat". Ismertette a MÉMOSZ fejlődése elé tornyosuló akadályokat, annak okait, a központi vezetőség eddigi munkálkodását és eredményeit. A jelenlevők megértően fogadták Ladvánszky beszédét és lelkesen hitet tettek a MÉMOSZ melletti kitartásra. Aztán megválasztották az új vezetőséget, majd Komócsin Mihály központi vezetőségi tag mondott beszédet, amit a hallgatóság kitörő lelkesedéssel fogadott. Végül Nagy Lajos elnök zárszava után a közgyűlés befejeződött. Az ország szervezett építőmunkássága barátsággal üdvözölte a mindszenti csoport újjáébredését.

23 Ladvánszky nagy lelkesedéssel és elismeréssel írt a mindszenti építőmunkások tenniakarásáról. Erről tájékoztatta a MÉMOSZ központi vezetőségét is. Ők is elismerték, hogy a mindszentiek „erkölcsi értelemben nagyon szép tanúságot tettek a szervezkedés eszméjéhez való ragaszkodásukról". Figyelmeztették azonban Ladvánszkyt, hogy „ilyen magatartásról már másutt is tettek tanúságot, de amikor az anyagi áldozatok meghozatalát nem nélkülözhető tettek ideje elérkezett, akkor nem voltak találhatók a sokat ígérők. Ezt nem azért írjuk, hogy lebecsüljük a mindszenti szaktársak lelkes felbuzdulását, hanem, mint intő példát egy mindenekfelett álló, a mozgalomért élő vezető szaktársnak azért, hogy ne legyen a megtévesztés áldozata később." Ugyanakkor elismerték, hogy Ladvánszky nagyon helyesen látja a dolgokat, többször meg kell látogatni a csoportot, állandóan tartani velük a kapcsolatot és lassan-lassan arra tanítani őket, hogy a gazdasági felszabadulásuk érdekében ne másoktól várjanak erkölcsi és anyagi áldozatot, hanem erről elsősorban ők tegyenek tanúságot. A MÉMOSZ központi vezetősége azért ítélte meg pesszimistán a helyzetet, mert a mindszenti csoport egyik volt vezetőségi tagja Pölös István Pál, már másodszori felszólításuk ellenére sem utazott fel hozzájuk.

24 Ladvánszky József lelkesedése azonban nem volt alaptalan. A későbbi események — mint látni fogjuk — őt igazolták; a mindszenti építőmunkások csoportja fegyelmezett, erős és harcias osztaga lett a MÉMOSZ-nak. Az osztályharcos múlttal rendelkező Mindszenten ezzel jelentősen erősödött a munkásmozgalom. 3. Kerületi értekezlet Szegeden A szegedi építőmunkás-mozgalom fellendülése és a kerületi titkárság megszervezése alapján a MÉMOSZ központi vezetősége úgy határozott, hogy a szokásos őszi kerületi értekezletet a dél-alföldi csoportjainak Szegeden rendezi meg. A kerületi értekezleten napirendre tűzték a hazai és külföldi építőmunkás-mozgalom helyzetéről szóló jelentés megvitatását, a téli munkaprogram összeállítását — amelybe az ifjúmunkás-mozgalom, a tervszerű oktatás, a statisztikák készítése, a szervezetlenek összeírása és a házi agitáció, kapcsolatok létesítése olyan községekkel, ahol építőmunkáscsoport még nincs, kő, tégla és földfeldolgozó üzemek összeírása stb. — és a csoportok jelentéseinek, ill. javaslatainak meghallgatását. Felhívták a vezetőségek figyelmét, hogy tegyék meg az előkészületeket a kerületi értekezletekre, vitassák meg a napirendre kerülő kérdéseket.

25 23 Építőmunkás, 1930. január 1. 8. p. Az új vezetőség tagjai lettek: Elnökök: Nagy Lajos és Szakáll Antal; jegyzők: Fülöp István és Korkos József; pénztárosok: Orosz János és Csermák István: ellenőrök: Nagy János és Csermák; könyvtárosok: Dombi Mihály és Lasánci József; választmányi tag: Kirschner József. 24 CsML. MÉMOSZ Szegedi Csop. Levelezés 1929. 4258/1929. sz. irat. 25 Építőmunkás, 1929. szeptember 20. 5. p. 23 Móra Ferenc Múzeum Évk. 353