A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Újkori történet - Sipos József: Építőmunkások dél-alföldi kapcsolatai (1929–1930)

adatokkal világította meg, az építőmunkások kereseti viszonyait, amelyből véleménye szerint a legszükségesebbeket sem lehet a családnak megvásárolni. Figyelmeztette a munkásokat, hogy ebből a rettenetes helyzetből csak úgy szabadulhatnak, ha a szervezet kiépítését szorgalmazzák, melynek „erejével több munkabért, a nyolcórás munkanapot és az építőmunkás érdekek védelmét biztosíthatjuk".

9 A kiskunfélegyházi MÉMOSZ-csoport szeptember 29-én tartotta III. negyedévi közgyűlését. A csoport közgyűlésén a pénzforgalomról Buzi Gábor tett jelentést, aminek tudomásulvétele után Pál János az építőmunkások gazdasági helyzetét ismertette. Többek között rámutatott arra, hogy a nagy munkanélküliség nem helyi jelenség, hanem országos, amelynek „enyhítése érdekében az építőmunkások nagy tömegeinek összefogására van szükség. Csak így lehet kényszeríteni a várost, a megyét és a kormányt az építkezések megindítására".

10 A MÉMOSZ dél-alföldi csoportjainak 1929-es szervezeti életére vonatokzó adataink még nem teljesek, azt mégis jól dokumentálják, hogy szoros kapcsolat volt a központi vezetőséggel és a fontosabb problémák megvitatására onnan érkeztek előadók. A MÉMOSZ központban dolgozóknak azonban ez nehéz és fárasztó feladat volt. Ez és a márciusi körlevélben foglaltak végrehajtásának biztosítása, a hódmezővásárhelyi, a szentesi MÉMOSZ-csoportok problémái és ezzel szemben a szegediek eredményei 1929 augusztusára a megvalósulás küszöbéhez juttatták ez utóbbiak régebbi indítványát, hogy Szegeden kerületi titkárságot állítsanak fel. Javasolták, hogy annak fönntartásához a MÉMOSZ központ bizonyos ideig — „amíg a csoport anyagilag meg nem erősödik annyira, hogy teljesen a saját erejéből tartsa fönn a titkárságot — 50%-kal járuljon hozzá. A központi vezetőség, július 28-án elvben elfogadta ezt az indítványt és a kérdés megbeszélésére Szegedre küldte Pál János szövetségi titkárt. Ő augusztus 12—15-én tárgyalt a szegedi vezetőséggel és 13-án egy jól látogatott nyilvános építőmunkás-gyűlésen „Az építőmunkások gazdasági helyzete" címmel előadást is tartott. E tárgyalások eredményeként a szegedi vezetőség a kerületi titkárnak Ladvánszkyt választotta meg, akit szeptember 8-án nevezett ki. (A szegedi csoport elnöke Farkas János lett.) Feladata lett: „a központ utasításai értelmében az alföldi építőmunkás csoportokat is meglátogatni, ellenőrizni, szervezeti szempontból támogatni és mindenben segítségükre lenni".

11 A kerületi titkárság — mint látni fogjuk — fontos szerepet játszott a dél-alföldi építőmunkás-mozgalom további szervezésében. Ladvánszky József személyében marxista képzettségű, nagy tapasztalatokkal és tekintéllyel rendelkező, kommunista meggyőződésű vezető kezébe került a dél-alföldi munkásmozgalom irányításának egy fontos területe. 2. A kerületi titkárság kezdeti tevékenysége Ladvánszky először a szegedi csoport sokoldalú megerősítésére törekedett. Nem csupán szubjektív indítékból, sokkal inkább azért, mert Szegeden élt és dolgozott a kerület legtöbb építőmunkása, tehát ez a város volt a dél-alföldi építőmunkás-mozgalom centruma. így a szegedi eredmények és problémák meghatározó erőként hatottak a területen dolgozó építőmunkások gazdasági és mozgalmi hely9 Építőmunkás, 1929. okt. 10. 6. p. 10 Uo. 11 CsML. MÉMOSZ Szegedi Csop. ir. Levelezés 1929. 3418/1929. sz. irat = Serfőző, Vál. dok. 142. sz. dok. Mindez részletesebben: Sipos J.: i. m.: 156. p. 349