A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Újkori történet - Tóth Ferenc: Erdei Ferenc szülőháza

mégis azt hajtogatta : „bár mind kipusztult volna." Bort azután is csináltak, ugyanis a kertben termett valamennyi szőlő; rossz, bicskanyitogató othelló bor lett belőle. A pincében tartották a dézsát és a teknőt is, mert ott nem száradt el. Volt még a pincében krumpli, gyökér, sárgarépa és főleg takarmányrépa. A kamra és a pince szellőző nyílásai a hátsó szomszéd felé estek. A pinceajtó két felé nyílt, halszálkás zsaluzás díszítette, zöldre mázolt. A pince gerendájában ma is meglevő nagy kovácsszegeket még a nagyapa verte. Az Erdei háznak az ereszalja két méter széles és végigfut az egész főépület elején. A toldalék tető súlya a koszorúfára nehezedik, ez alatt két méterenként állnak a függőleges ereszgerendák, ezeket alól egy talpgerenda fogja össze és mintegy 80 centiméter magasan pedig egy vízszintes gerenda. A két utóbbira szegezik — az alól spiccesre fűrészelt — ereszdeszkákat, széleit fúglécek takarják, felül könyöklő deszka fut végig. Ez az ereszdeszkázat nem az épület homlokzatának irányában fejeződik be, ki volt építve az utcai kerítésig. Két ajtó vezetett az udvarra : a nagykonyha ajtaja irányában és a pinceajtó mellett, az ereszét végén. Eredetileg az ereszdeszkázat barnára volt festve, de a festék igencsak lekopott róla. Az eresz alatt a belső szoba sarkánál nyári hónapokban ágy, mellette asztal állt. Dinnye, az öreg kutya az eresz alatti sarokban tanyázott, a maga frontján nagy rendet tartott. A feketefehér szőrű okos puli, Gyuszi is az eresz alatt vert szállást. Az alacsonyabb gerincmagasságú, de a főépülettel azonos szélességű alsóház konyhából, szobából és istállóból állt. Házasságkötésük után itt laktak idős Erdei Ferencék, itt született maga Erdei Ferenc és Erdei Sándor is. „Apám családja — írja Erdei Ferenc — zsellér eredetű, szegény paraszti múltú hagymás família, anyámé viszont tanyai telkesgazda család, s emiatt már szüleim házassága is regényes körülmények között jött létre. De a házasság létrejötte után is teljes antagonizmus maradt fenn a két család között. Gyermekkori emlékeimben az apai és az anyai nagyszülők két összeegyeztethetetlenül eltérő világot képviseltek..."

20 Az alsókonyha ajtaja — a felső lakáséhoz hasonlóan — gerendatokos és teljes falvastagságban borított, de elég alacsony. A helyiségben ablak nem volt, az üvegajtóbiztosította a világítást. Az épület ezen szakaszát nagyeresz már nem árnyékolta, itt ugyanis repülőeresz futott végig. A külső levélajtót csak éjszakára zárták be. A ház hátuljánál középütt állt a konyhaszekrény. Nyitható üveges felső részében tartották a tányérokat, tálakat, bögréket, a fiókban az evőeszközt, a kétajtós alsórészben zománcos és öntöttvas edényeket. Cserépedényeket is használtak, a kemencében azokban főztek. A konyhaszekrény mellett állt egy vasállványos mosdó, a pince felőli falnál egy alacsony szögletes kisasztal, ez a család legrégibb étkezőhelye. Amikor magas asztal került a konyhába, gyerekasztal lett belőle és mángorolni szerettek rajta, mivel jól, ránehezedve lehetett a ruhát nyomni. A konyhának udvar felőli szobafalánál levő kb. 120 centiméter magas stelázsi az edények tárolására szolgált. Volt még a helyiségben három-négy támlás fenyőfaszék, több fűrészelt deszkalábú sámli és tölgyfalapú, befúrt lábú kisszék. Az utóbbi akadt az eresz alatt, az istállóban is, nélkülözhetetlen volt fejesnél, kukoricamorzsolásnál, gyökérkötözésnél. A falra fel volt akasztva a gyúródeszka, a szita, a palacsintasütő, a felfelé keskenyedő födőtartó, a keresztfa, a fejők és a fatetővel ellátott gránit sótartó. A szülők részére is itt főztek, de ők ezt saját szobájukban fogyasztották el. A konyhából a kisszobába lépve balra padkás kemence, amelyet idős Erdei Ferenc cserépből rakott. Az ajtó mögött egy vetetlen ágy kockás ágyterítővel leterítve, rajta több kispárna. Ebben Ferenc és Sándor aludtak lábtól egymásnak. 20 Erdei F. 1969. 25—26. 258