A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Néprajz - Nagy Ibolya: A kubikosélet értékrendje és elvi alapjai

A téeszesítés idején beadták a földet, de az első években (Szegváron 1960-ig) nagy volt a fluktuáció. Míg sokan ezekben az években hagytak fel végleg a mezőgazdasággal s tértek vissza az „iparba". 1948-ban tizenegy kubikos alapította meg hetven holdon az első termelőszövetkezetet Szegváron. „Elvetették az asszonyok közösen a búzát; amikor hazajöttünk a háborúból, semmi nem volt, a Duna—Tisza-csatorna építése is abbamaradt, valahol dolgozni kellett, muszáj volt valamihez kezdeni, ez volt helyben. Kilátástalan volt, hol lesz egy másik munka, abban az időben az öregek beszélték, hallottak a kolhozokról" — mondta az első tsz elnök, Bottyán Sándor. Mint már említettem, nagy volt a fluktuáció a szegvári termelőszövetkezetben is ezekben az években, hisz beléptek az emberek, mert a földet nem bírták munkálni, s a tsz, ha pénzt nem is, gabonát osztott állami s nem szabadpiaci áron, „Osztottuk azt, ami volt; cukrot, napraforgót, olajat, rizst, árpát, kukoricát, pálinkát, mikor mi volt" (2). Míg egy-egy nehezebb évben, hisz eleinte a kellő szaktudás is hiányzott, (tréfásan, de sok igazsággal mondta Bottyán Sándor: „írta az újság, mikor kell vetni, aratni.") —• otthagyták, mentek vissza a kubikra, több volt ott a kereset. Mások be sem léptek, sem földdel, sem anélkül, mert : „úgy gondoltam, a kubik a jobb, voltam gyerekkoromban eleget paraszt, s ott is csak dolgozni kellett, meg emitt is, megszoktam ezt a kubikmunkát" (12), s a nyugdíjkorhatár is magasabb volt azokban az időkben. Ezekre az évekre visszatekintve mondta egyik adatközlőm: „Az iparban voltam akkor én már, többet fizetett, mint a téesz. Ma már nem mennék az iparba, mert az nem ad háztájit" (10). A kubikosmunka sajátossága, hogy a férfit kiragadta megszokott otthoni környezetéből, családjától elszakította, hosszas távollétre kényszerítette.

15 Ez a régi patriarchális családi életet is jelentősen átformálta, a családon belül a nők és a férfiak szerepe egyaránt módosult. A következőkben, amikor a házsatársak egymással szembeni elvárásait, a családi életet vázolom, hangsúlyozni szeretném: a maga idejében korántsem volt ilyen idilli a családkép! Az ideális, tudati norma háttérbe szorítja sok helyen a valóságot. A legjellemzőbb sajátosság a család és a háztartás megkétszereződése,

16 sőt némi túlzással állíthatjuk, a család minden tagja erejéhez mérten küzdött egy nem létező családért. Ez azonban csak látszólagos ellentmondás, hisz a fő törekvés épp a család eltartása, a gyermekek nevelése. „Úgy tudtam magam fenntartani, el kell menni hosszú hónapokig a családtól. Nekem van három családom, nekem azt el kell tartani, menni kell. Nem jó érzés volt elmenni, az jó volt, ha a közelben volt a munka" (11). A régi, patriarchális családban a házaspár férfi tagja rendelkezett gyakorlatilag a család vagyonával. A kubikoscsaládon belül létrejött egy sajátos munkamegosztás : önálló kereső csak a férj volt, a kubikosasszony nem vált azzá, továbbra is a férjétől függött, — azonban az ő feladata volt, hogy összetartsa a családot, és jó beosztásán, rátermettségén múlott a család anyagi szilárdsága. A házastársak egymás iránti elvárásaiban ez is szerepelt, ennek alapján fogalmazzák meg a jó férj, illetve feleség típusát. „Akinek rendes felesége volt, az a családot összetartotta. Ha az asszonynak jó a beosztása, az számít sokat. Ez is nagyon jó, megosztják a házimunkát, de a férj inkább hozza a pénzt, az asszony csinálja a házimunkát" (7). Egy öreg kubikosasszony így emlékezik édesapjára, illetve férjére: „Az apánk nagyon jó ember volt, családszerető, nem ivott, a pénzt hazaadta. Na, Mihály, vigyázz a gunyhóra — csúfolták, mert nem ment kártyázni. A férjem is nagyon 15 Katona I. 1980. 105. 16 Katona I. 1980. 105. 214