A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Néprajz - Nagy Ibolya: A kubikosélet értékrendje és elvi alapjai

„Ez egy kubikos csoport, a karján jellel az édesapám volt, Orsós Mihály, a fent jelölt a férjem Serki István volt, közepett egy testvérem, Orsós János." is tudtak szabadulni attól az egész életet betöltő' „beidegzettségtől", amit így jellemez egyik volt társuk: „A kubikosok bele voltak rögződve a munkába, megszokták a csavargást, belebetegedett, ha nem mehetett. Inkább fölásták helyettem a kertet, csak menjek, keressek munkát, menni köllött, menni költött, mint tavasszal a csikónak" (4). S ebből a szempontból módosítanám Pogány M. állítását, miszerint „Gyakorlatilag sohasem szakadt ki a parasztságból, otthon mindig maradt egy kis gazdasága, háza, kertje, földje, melyet távollétében a családja művelt, ugyanakkor — ha nincstelen volt is — egész törekvésének végső távlatában minden esetre a föld tulajdonának megszerzése, a biztosított kisparaszti egzisztencia megteremtése állott, még akkor is, ha ezek a törekvések a század utolsó évtizedében, a századforduló legöntudatosabb és legharcosabb elemeinél „szocialisztikus" eszmékkel és célkitűzésekkel párosulva."

7 Főleg többgenerációs kubikoscsaládok tagjai s a városokban élők tartoznak ide. Hadd hivatkozzam Turiné Cseh Viktória csongrádi kubikosfeleség önéletírásának egy részletére: „Egy szép, nyári este toppant be a férjem. Panaszkodott, mennyit éheztek, volt úgy, hogy nem ettek napok óta, és milyen jólesett nekik, mikor a katonáktól kaptak egy ebédet Kolozsvárott. Elfogott a keserűség: — Miért kell neked baráber-életet élni? Úgy fájt a szívem, tavasszal is, mikor Fiúméból küldted azt a hajót a levelezőlapon, és ráírtad, hogy: ezen a hajón megyünk... Mennyivel jobb lett volna, ha el nem mégy. Mikor megkaptam a pénzt, megvehettük volna a mi házunkat, azóta szépen berendezkedtünk volna. De még most sem késő. Vegyük meg, rendezzük be szépen, úgy, mint volt. Lesz szép és kedves, jó és csendes otthonunk. — Nem vesszük meg! A ház olyan, mint a lány: mindig költeni kell rá, de nem lehet venni semmi hasznát. 7 Pogány M. 1966. 71—72. 212