A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Néprajz - Szigeti György: Les anciennes coutumes populares i a Apátfalva I.

nyét. Manapság már a gyerekek sem vállalkoznak a kántálásra. Ez a szokás is már teljesen a múlté. Adatközlők: Gyenge Mátyás sz. : 1883. özv. Kardos Imréné Mócsa Ilona sz. : 1910. Kardos István sz. : 1897. Szigeti József sz.: 1904. Özv. Szigeti Mátyásné Sóki Anna sz. : 1899. Szigeti Mihály sz. : 1911. Szigeti Mihályné Restas Erzsébet sz. : 1914. Varga Cziri András sz. : 1894. IRODALOM Barna Gábor (1979), Néphit és népszokások a Hortobágy vidékén. Budapest, 119—177. Bálint Sándor (1976), Karácsony, húsvét, pünkösd. Budapest. Bálint Sándor (1977), Ünnepi kalendárium. Budapest. Bálint Sándor (1980), A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. III. rész. MFMÉ 1978/79—2. Szeged. Borús Rózsa (1981), Topolya népszokásai. Újvidék, 5—33; 67—85; 97—107. Dömötör Tekla (1977), Magyar népszokások. Budapest, 7—28. Dömötör Tekla (1979), Naptári ünnepek — népi színjátszás. Budapest, 7—87; 152—251. Lele József—

Waldmann József (1971), Hagyományvilág. Tápé története és néprajza. Szerk.: Juhász Antal. Tápé, 573—628. Ortutay Gyula (1956), Kérdőív a betlehemes játékok gyűjtéséhez. Ethn. 1—2. sz. 91—98. Ortutay Gyula (1966), Kis magyar néprajz. Budapest, 72—85; 103—129. Palugyay Imre (1855)

v

Békés-Csanád-Csongrád és Hont vármegyék leírása. Pest, 302. Szacsvay Éva (é.n.), Útmutató a paraszti élet ünnepeinek változásvizsgálatához 1—3. Szentkláray Jenő (1898), A Csanád-egyházmegyei plébániák története. Temesvár, 227. Szigeti György (1974), Az apátfalvi nép táplálkozása. II. MFMÉ 1972/73/1. Szeged, 131—153. Takáts Lajos (1926), Az apátfalvi nyelvjárás. Makó. LES ANCIENNES COUTUMES POPULAIRES Á APÁTFALVA I. György Szigeti La commune Apátfalva (comitat Csongrád) — qui se trouve environ 10 kilomètres á l'est de Makó, sur la rive droite de Maros — a été établi au millieu du XVIII eme siècle. Dans l'introduction nous faisons connaissance avec du passé de la commune par des indications historiques et démographiques. L'étude donne connaissance des coutumes populaires — vivantes encore au XIX eme siècle á Apátfalva — se rattachant aux fêtes d'hiver et aux "jours distingués". Ces coutumes commençaient á perdre leurs importances au tournant du siècle, surtout après la première guerre mondiale et après la deuxième guerre c'était seulement les gens d'âge qui ont les gardé dans leur mémoire. Dans nos jours leur pratique n'est que sporadique et insignifiant. C'est supposable que ces coutumes deviendront des souvenirs historiques au tournant du millénaire. Les coutumes populaires d'

Apátfalva ont un caractère catholique, ainsi leur grouppement suit la classement de l'année ecclésiastique. Nous mentionnons en détail le jeu béthléémite traditionnel des enfants á l'occasion de l'avent, les coutumes du jour de Lucie, les traditions riches des fêtes de Noël et les usages populaires du "grand carnaval", qui dure de l'Epiphanie jusqu' á mercredi des Cendres. (Les noces, les bals, et d'autres amusement traditionnels du carnaval.) Nous nous occupons aussi des fêtes peu importantes et des coutumes des "jours notables". Enfin c'est la psalmodie donnée á l'occasion de la saignée du cochon qu'on a mentionnée parmi des coutumes populaires d'hiver. 207