A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Régészet - Vörös Gabriella: Hunkori szarmata temető Sándorfalva–Eperjesen

16. kép. Légifelvétel a kibontott sírokról, a 11. sír előrajzolódó árkának részletével fényképről levehető arányméretek szerint kitűzött helyen DDK—ÉÉNy > ású nagyméretű koporsós sírgödör foltját nyestük meg, melynek mellkasi részén egyértelműen látszott a rablóakna szabálytalan foltja. A sírt bontása közben jelentős mennyiségű víz árasztotta el, majd gépek terítették vissza, ezért igen kevés információval rendelkezünk. A váz a medence tájékán bolygatott volt. Egyetlen leletével, egy kb. 4 cm átmérőjű lapos orsókarikával került ismét a víz és iszap alá. II. A temetkezési szokások A temető szerkezetéről A sírok egymáshoz közel, zárt, összefüggő területen helyezkednek el, két sorba rendeződve. A többszáz hektáros területen eltávolították a humuszréteget, így módunkban volt a temető kiterjedését pontosan körülhatárolni. Meglepetésünkre all síron kívül több temetkezést nem találtunk, ezért úgy gondoljuk, hogy egy kis közösség rövid ideig használt temetkezőhelyét tártuk fel. A félköríves sziget másik végén előkerült a temetőhöz tartozó település egy része is.

4 (1. kép.) A telep használata — a temetővel megegyezően — szűk időhatárok közé, a IV. század végére — az V. század elejére tehető. A telep kiterjedése, méretei alapján (9 ház, csaknem 4 Sándorfalva—Eperjesen 1980—81-ben Fodor István és Galántha Márta szkíta és honfoglaló temetőt tártak fel. A szarmata telepanyag feldolgozásra való átengedését mindkettőjüknek köszönöm. 153