A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)
Régészet - Vályi Katalin: Korai kelta leletek Balfról
megvastagodó pereme alatt a nyakán egy hornyolás fut körbe. Felülete matt, mindkét oldalán lesimított. A perem ívelése alapján átmérője kb. 25 cm lehetett. Ltsz: 79.1.7., III. tábla 22. 53. Szürkésbarna, finoman iszapolt anyagú, korongolt tál peremtöredéke. Pereme erősen kihajló és elvékonyodó, hasvonala élesen megtörik. Lapos, széles peremű kis tál lehetett. M: kb. 3,5 cm, Szá: kb. 14,5 cm, Ltsz: 79.1.8., III. tábla 24. 54. Világosszürke, jól iszapolt anyagú, korongolt edény peremtöredéke. Pereme enyhén kihajló, nyakán egy kissé kiemelkedő borda fut körbe (a korongolás nyoma). Szá: kb. 25 cm, Ltsz: 79.1.9., III. tábla 23. 55. Sötétszürke, finoman iszapolt anyagú, korongolt tál peremtöredéke. Pereme ívelten kihajló, vállán a korongolás nyomai láthatók. Kívül-belül fényesre simított felületű. Szá: kb. 23 cm, Ltsz: 79.1.11., III. tábla 25. A részletes anyagleírásban a kisebb edénytöredékek közül csak azok szerepelnek, melyek az edény jellegzetességeire (elsősorban a formájára vagy készítési technikájára) utalnak. A felsoroltakon kívül még legalább 15 vastagfalú, durva, kézzel formált edény kisebb-nagyobb oldal- és fenéktöredékeit találtuk a gödör betöltésében. Közülük 3 vagy 4 edény erősen grafitos anyagú volt. Kimaradtak továbbá a részletes ismertetésből apró, jellegtelen, korongolt edénytöredékek is, melyek kb. 5—6 db különböző edényhez tartozhattak. A kerámia értékelése Az ismertetett kerámia-anyag két részre osztható : a kézzel formált, vastagfalú és általában durva megmunkálású edényekre, melyek az összes anyagunk kb. 2/3 részét teszik ki, s az 1/3 részt jelentő korongon készített, gondosan megmunkált, több esetben szépen díszített edényekre. A vastagfalú, kézzel formált edények leggyakoribb típusát a behúzott peremű tálak képviselik (í, 5, 6, 7, 11, 12, 13, 14, 15, 17, 18). Közülük csak az 1. pontban ismertetett tál volt teljesen kiegészíthető (I. tábla 5,2. kép 1.) A többi kisebb-nagyobb peremtöredék, melyek azonban hasonló tálakra utalnak. E behúzott peremű tálak legközelebbi analógiáit a szentlőrinci temetőben találjuk meg. A 19. sz. sír 2. sz. tála 4 közelíti meg legjobban méreteiben is a mi tálunkat, de ugyanezt a típust képviseli pl. a 26. sír 1. sz. tála is 5 — bár ez utóbbi sokkal kisebb méretű. Hasonló behúzott peremű, kisebb tálakat ismerünk ugyaninnen omphalosszal is: pl. 19. sír 7. tál 6 , vagy 54. sír 2. tál 7 . A balfi tálak másik jellegzetes formáját a virágcserép alakú tálak jelentik (4, 10), melyek azonban szokatlanul nagy méretűek. Ilyen típusú tálat ismerünk pl. a fertőmeggyesi 6. sz. sírból 8 . A szentlőrinci temetőben ez a forma is ismert, de az itteniek a 37. sz. kis tálunkhoz (II. tábla 5, 3. kép 7.) állnak közelebb, így pl. a 26. sír 2. sz. melléklete 9 ; vagy az 57. sír kis tála 10 . A 36. sz. edényünk (II. tábla 4, 3. kép 4.) 4 Jerem E. 1968. Fig. 21.19/2, XLHI/5, 163. 5 Jerem E. 1968. Fig. 22.26/1, XLIV/5, 164. 6 Jerem E. 1968. Fig. 21.19/7, XLV/2, 163. 7 Jerem E. 1968. Fig. 27.54/2, XLV/3, 171. 8 Hunyady 1.1. 1942. LVIII. t. 22, 1944. 133. 9 Jerem E. 1968. Fig. 22.26/2, XLIV/4, 164. 10 Jerem E. 1968. Fig. 27.57/1, 171. 99
