Bél Mátyás: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-2. Bél Mátyás: Csongrád és Csanád megye leírása. Megjelent a szerző születésének 300. évfordulójára. (Szeged, 1984)
Csanád megye 1. A középkorban a Marostól délre terjedő rész tartozott a megyéhez. A szerző tájolása itt rossz. Délről Temes ill. Torontál megye, keletről Arad, Zaránd és Békés megye, nyugatról Csongrád megye határolta, de ebben az időben mindez eléggé fiktív dolog, meit a Maiostól délre eső területek részben a török kezén voltak, részben a bécsi udvar közvetlen katonai irányítás alá rendelte. A fölszabadult részek a királyi kamara irányítása alatt álltak, 1730-ig, amikor megalakult a nemesi megye. Csanád vármegye ekkor 4 helységből állt: Makó mezőváros, Földeák, Battonya és Tornyos falvakból. A megyei közigazgatási rendszer csak a 18.század közepétől állt lassan helyre, véglegesen csak az 1700-as évek végére. 2. A Bánátról készült leírásban. 3. I. Lipót császár és magyar király (1657—1705) neve mellé a 18.században elterjedt szokás volt a „Nagy" jelzőt illeszteni. 4. Karlócai béke, 1699. január 26. A Marostól délre eső területek a török kezén maradtak, Erdély és Bácska vidéke fölszabadult. 5. A „görög" név alatt minden valószínűség szerint örményeket kell értenünk. 6. 1573-ban, Melegh Boldizsár püspök kapcsán találjuk először, hogy a vármegye főispáni címét is megkapta. (A török miatt mind a püspöki, mind a főispáni kinevezés csak üres cím. A török kiűzése után 1699-ben, Dolny István csanádi püspök kapta meg ismét a császártól a főispáni megbízatást azzal, hogy kezdje el a vármegyei közigazgatás megszervezését. Utódai a püspöki székben örökölték a megbízatást. 6/a. Csanád megye ezidőben a Marostól északra fekvő területet jelentette, de Csanád városa a folyó másik oldalán, azaz délen volt. 7. Szent Gellért püspökről van szó, ő volt az egyház megye megszervezője és első püspöke. 8. Ez az adat téves, hiszen a Dózsa féle parasztháború közel 300 évvel később volt, 1514-ben. 9. Rogerius művét először Jacobus Bongarsius adta ki. Rerum Hungaricarum scriptores varii. Frankfurt, 1600. Majd a Bél—Schwandtner a SRH 1746-os kötetében ismét kiadta. 10. Taurinus István műve: Stauromachia, idest Cruciatorum Servile Bellum. Bécs é. n. 10/a. A szerző itt eltévesztette a nevet. Helyesen Csáki Miklós. 11. Fráter György Szapolyai János király bizalmasa, annak 1540-ben bekövetkezett halála után pedig Erdély kormányzója volt, 1551-ig, amikor Ferdinánd király utasítására megölték. 12. Az itt említett események 1550. szeptemberében történtek. 13. Bethlen János: Rerum Transylvanicarum libri quatuor. Szeben, 1663. (RMK II. 280) és Amsterdam 1664. (RMK III. 2238) 14. A „trákok" elnevezés balkáni népek jelölésére szolgál a leírásban (ld. kísérő tanulmány). 15. Perusics Gáspár Fráter György rokona volt, és György barát megbízásából látta el a vár védelmét. 16. Petrovics Péter temesi főispán, őt bízta meg Izabella királynő a Duna—Maros vidék kormányzásával. 17. Varkucs Tamás a váradi vár parancsnoka volt, ő mentette föl a ostromlott csanádi várat. 18. Cserepovics Miklóst szerb katonáival együtt a török azzal bízta meg, hogy a Fráter György kezén lévő csanádi várat foglalja el. 19. Ugodi Ferenc csanádi püspök volt, akit Ferdinánd király nevezett ki. Székesfehérvári prépost, aki — mivel a püspökség ténylegesen Fráter György és a Szapolyai család kezén volt — sohasem foglalta el a püspökséget. (1540—1551 ?) 20. 1551. szeptember 28-án Nagy Péter a csanádi várparancsnok, Fráter György utasítására ellenállás nélkül átadta a várat a törököknek. 21. Helyesen 1551-ben történtek. 22. Szolimán. 23. Szaturdzsi Mehemed pasa, török szerdár 1598. szeptemberében kb. 50 ezer fős sereggel jött Erdély ellen. 24. Bethlen Farkas: Historiarum Pannonico—Dacorum libri X. Keresd, é. n. XVII. század. RMK 11.2036. 25. (Orseoló) Péter király 1038—1041, 1044—46. 26. Itt a szező összekeveri az eseményeket. Péter elűzése után Aba Sámuel lett a király (1041—1044) és az ellene lázadó főurakat (ötvenet) kivégeztetett. 1044-ben Péter német segítséggel visszaszerezte trónját, Abát megölték. A Péténél elégedetlen főurak behívták Vazul herceg fiait, Andrást és Leventét (1046). Péter király fogságba esett és íövidesen meghalt. 27. Thuróczi János: Chronica Hungaiorum. Augsburg 1488 és Brünn, 1488. A kézirat 1730 körüli idejéig újabb kiadás nem volt (RMK III. 15 és 16). 28. Parschitius Kristóf kéziratban maradt országleíiásáról van szó (ld. kísérő tanulmány). 80
