Bél Mátyás: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-2. Bél Mátyás: Csongrád és Csanád megye leírása. Megjelent a szerző születésének 300. évfordulójára. (Szeged, 1984)

Jever vádaskodása nem is indokolt, de mások szerepe már számonkérhető. Bél tehetsége és jelleme fölött itt a hiúság — úgy tűnik — győzött. Vitathatatlan viszont jelentősége az óriási anyag elkészítésében — bámulatosan rövid idő alatt. 1723-ban a Prodromus csak mint mutatványkötet jelent meg. Úgy tűnik azonban, hogy az 1732. februárjában elkészült Csongrád megye már az utolsó ( !) kötetek közé tartozik. Mindezt egybevetve alig 9 év alatt történt meg a kidolgozás, de tudjuk, hogy közben milyen egyéb művei születtek. 1733-ban már meg is hirdették a nyomtatott kötetek előfizetését, Paul Straub bécsi könyvkereskedőnél. Az egyes köteteket Amsterdamban, Van Ghelen-nél nyomtatták.

113 Az első kötet 1735-ben, з második 1736-ban, a harmadik 1737-ben, a negyedik, 1742-ben jelent meg, az ötödik csak töredékben. Az elakadás oka, hogy a fo támogató III. Károly király 1740-ben meghalt. Jól megfigyelhető a terjedelmi aránytalanság is: I. kötet Pozsony vármegye II. kötet Pozsony vármegye folytatása, valamint Turóc, Zólyom és Liptó vármegye. III. kötet Pest, Pilis és Solt vármegye IV. kötet Nógrád, Bars, Nyitra, Nagy— és Kis—Hont vármegye V. kötet Mosón vármegye egyrésze Ránk maradt Bél tervezete arról, hogy a kéziratban meglévő anyagot milyen sorrendben kívánta kötetbe foglalni. Az V. kötetbe Mosón, Sopron, Győr, Komárom, Vas, Fejér, Esztergom, Veszprém, Zala, Sümeg, Tolna és Baranya vármegyéket. A VI. kötet Máramaros, Ugocsa, Kraszna, Békés, Zaránd, Arad, Csanád, Ungvár, Bihar, Temes, Kővár, Ung, Torna, Bács—Bodrog, Szatmár, Szabolcs, Csongrád, Heves és Külső—Szolnok, Borsod, Abaújvár, Sáros, Zemplén, Gömör, Árva és Trencsén vármegyéket.

114 Ha a megyék leírásának jelentős része jóval kisebb terjedelmű is mint pl. Pozsonyé, a két kötetbe zsúfolás akkor is lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Bél itt az előfizetőkre gondolva próbált így cselekedni, de a már említett okok miatt nem került sor arra, hogy maga győződjön meg elképzelése megvalósíthatatlanságáról. Sem haláláig (1749), sem azután nem sikerült Bél megyeleírásait kiadni — még napjainkig sem. De megmaradtak a kéziratok vastag foliói, hozzáférhetően a kutatóknak és az érdeklődőknek. Ezek ugyan nem pótolhatják a kiadást, de lehetővé teszik annak realizálását. Az elmondottak ismeretében elvethetjük a Notitia keletkezésének egyoldalú — csak külföldi hatással indokló — meghatározottságát. Az előző évszázadok magyar eredményeit — és hibáit — fölhasználva hozta létre művét Bél. S bár kimutattuk az egyes szerzőktől átvett elemeket, hangsúlyozzuk: Bél mindezzel együtt nem compilátor, hanem a hazai szellemi élet olyan óriása, aki munkájával egy minőségileg kimagaslóan újat, nagyot alkotott, amin az sem változtat semmit, hogy a részletek kidolgozásában számos kortársa és tanítványa is kivette a részét. 113 Uo. pp. 48; 51. 114 Uo. p. 52. 139