Bél Mátyás: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-2. Bél Mátyás: Csongrád és Csanád megye leírása. Megjelent a szerző születésének 300. évfordulójára. (Szeged, 1984)
Béla, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Ladoméria és Kunország királya üdvözlést kíván az Űrban a jelen oklevelet olvasó, összes keresztény hívőnek! Valamennyi ma és később élő tudomására akarjuk adni ezen oklevél segítségével, hogy színünk elé járuló, hűséges szegedi telepeseink alázatosan kérték, hogy egy bizonyosföld és halászóhely adományozásával, miként az az alábbiakban világosabban kiderül, irányukban különleges kegyességet méltóztassunk tanúsítani. Mi pedig megfontolás tárgyává téve hűségüket, kéréseiknek helyt szándékozunk adni, azt a bizonyos Tápé nevű földet, mely Csongrádi várunkhoz tartozott és határos fent említett telepeseink földjével, valamint egy bizonyos Vár-tó nevezetű halastavat, mely egy Csupor nemzetségbeli egyéné volt, ezeket azonban megölték a tatárok, fent nevezett telepeseinknek teljes kegyelmünkkel örökbe adjuk hűséges szőregi apátunk, Leontius által vezetve őket a fent említett föld és halastó tulajdonjogába. Ezen adományunk avagy átruházásunk örök megmaradása érdekében, nehogy bárki bármiképpen is visszavonhassa, vagy érvénytelennek tartva visszakövetelhesse, kettős pecsétünkkel megerősített jelen oklevelünk használatát megengedjük nekik. Kelt az Úr megtestesülésétől számított 1247. esztendőben. Béla ezen adományát előbb I. Károly, majd Corvin Mátyás erősítette meg az e tárgyban kiadott kettős diplomával és a róla függő pecséttel 1465. június 9-én. Komoly méltánylással fontolóra véve ugyancsak Mátyás a szegediek hűséges engedelmességét, melyet királyokon kívül elsősorban apja, Corvin János 39 iránt tanúsítottak, nemcsak azt erősítette meg, hogy szabad legyen a város a kun pusztákon és egyáltalán a Duna és a Titya avagy Tisza folyók között, és azokat a pusztákat használja, mivel szabad város volt és Magyarország régi királyainak kora óta használta is, hanem azt is hozzátette, hogy a szegediek a várost polgárokkal, lakókkal növelhessék és épületekkel díszíthessék. Ezt 1462. augusztus 17-én állította ki, amit később 1469. október 8-án kettős függőpecséttel erősített meg, és mivel a kunföldekkel kapcsolatban újból kérték a szabadságot, őket ugyanabba visszahelyezte. Erre vonatkozóan a következőképpen biztosította őket: Mi Mátyás, Isten kegyelméből Magyarország, Csehország stb. királya az alábbiakat írásba foglalva annak rendjemódja szerint mindazok emlékezetére bízzuk, akiket illet, hogy megfontolva bölcs, hű és körültekintő polgáraink kölönböző helyen és időben, sokféle formában tanúsított és áldozatos hűségét és hűséges szolgálatait és Szeged városunk közösségét, mellyel előbb mondott szent birodalmunk magyar koronájának, végül pedig felségünknek szolgáltak, különleges kegyességünk és jóindulatunk alapján e polgároknak és nevezett Szeged városunk közönségének a körülményekhez képest elrendelve, annak rendje szerint helybenhagyjuk és engedélyezzük, hogy az elkövetkező örök időkben mindig, a homokos földeken, közönségesen a Homokon, a mezőkön, legelőkön, kaszálókon, vizeken, IV. Béla 1247-ben kiadott oklevele, melyben az egyébként Csongrád várához tartozó Tápé falut és Vár-tó halászhelyet Szegednek ajándékozta I. Károly és később Corvin Mátyás király 1465-ben, ilyen oklevéllel erősítették meg Mátyás király 1473-ból való oklevele, mellyel megerősítette, hogy Szeged városa a kunok mezein és a DunaTisza közén mindenütt szabadon legeltessen 25