Bél Mátyás: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-2. Bél Mátyás: Csongrád és Csanád megye leírása. Megjelent a szerző születésének 300. évfordulójára. (Szeged, 1984)

JUHÁSZ ANTAL: A KORABELI NÉPÉLET BÉL MÁTYÁS MÜVÉBEN A hazai népélet tudományos igényű föltárásának kezdetei eló'tt jobbára külföldi utazók leírásai, úti beszámolói hoztak hírt a „pórnép" életéró'l, egy-egy táj, település népének arculatáról. Csongrád és Csanád megye népismerete nem bővelkedik ilyen forrásokban. Jószerével csak a burgundiai Bertrandon de la Brocquiérenek az 1433. évi Szegedet és környékét és Evlija Cselebi török utazónak a hódoltság alatti Szegedet bemutató leírására hivatkozhatunk. Ezért különös jelentősége van a táj népismerete szempontjából Bél Mátyás itt először közölt vármegye-ismertetéseinek. Értéküket aláhúzza, hogy 1730 tájáról, olyan időből tájékoztatnak a két megye népeinek életmódjáról, amikor az életkörülmények — a hódoltság után — már konszolidálódtak és amely időről a szűkszavú levéltári forrásokon kívül részletgazdag leírások még nem állnak rendelkezésünkre. Bél Mátyás adatgyűjtései, megfigyelései egy részét a természetföldrajzi leírásba, más részét a települések ismertetésébe szőtte bele. Föltűnően sok észrevétele van a Tisza-mellék kiterjedt vízivilágáról és a halászatról. „A vízi és szárazföldi madarak... nagyon szeretik a mocsarakat és nádasokat — írja. — Egyes fajtákból és fajzatokból olyan sok van, hogy néhol szinte elsötétülni látszanak tőlük a vizek. Szárcsák és tavi tyúkok szűnni nem akaró látványa után billegények, azután légykapók, vadludak, récék és gémek legkülönbözőbb fajtái kerülnek szem elé..." Az érzékletes jellemzés minden bizonnyal élményből született. Leírásából kirajzolódik a folyó előtti természeti környezet, a vizek világa, amelyről eddig a 18—19. századi földmérő mérnökök — Ballá Antal, Vedres István, Schéner György, Bainville József, Boros Frigyes — térképei

1 és az ármentesítések után visszaemlékezéseket gyűjtő kutatók — elsősorban Herman Ottó és Lakatos Károly munkái nyújtottak támpontot.

2 „A Tiszán innen és túl minden közeli terület mocsárral borított, ezért hosszú szakaszokon járhatatlanná és műveihetetlenné válik a táj. Mindent erdoszerűen burjánzó nád és sás borít." — írja egy helyen. A Körös Tiszába ömlésétől a Szeged alatti folyószakaszig, a két parton 15 olyan mocsaras területet sorol fel, ahol a víz gyakran hatalmas tóvá duzzadt. 1 Ballá Antal Szeged szabad királyi város határáról 1778-ban készült térképe a Móra Ferenc Múzeum (MFM) gyűjteményében; N. S. K. Szeged Városához tartozó Tápai Helység Szántó Földjeinek és Kaszálóinak úrbéri fel osztása. Készítette 1808-ban Vedres István, Somogyi-könyvtár, Szeged; T. N. Csongrád vármegye földképe... Készült az 1831. esztendőben Schéner György által, MFM; Csongrád megye térképe annak adóközségekre felosztása szerint, Josef Bainville, 1851., CsmL Szentes; Situations Plans des rechtsseitingen Percsora—Szegedinen Consortiums in den Csongrádén V. Theissfluss Section, Boros Frigyes, 1858. CsmL Szentes. 2 Herman Ottó : A magyar halászat könyve. Bp. 1887, Lakatos Károly : A pákász vagy nádlaci. Néprajzi Értesítő, 1912. 163