Bél Mátyás: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-2. Bél Mátyás: Csongrád és Csanád megye leírása. Megjelent a szerző születésének 300. évfordulójára. (Szeged, 1984)

Bővebb — és díszesebb — formában, sőt, nyomtatásban is megjelent Bél újabb tervezete a Notitiá-ról 1723-ban.

103 Ebben a korábban megjelölt anyag már egyszerűsödött, a hármas tagolás helyett csak kettő, „Hungária Antiqua et Nova" szerepel, de a tartalom egyezik az 1718-as tervezetével. Csak a „Hungária Media"-t beolvasztotta a másik kettőbe. Ebben már konkrétan kidolgozott részt is közölt a Szepességről, több fürdőről, borokról és szőlőtermesztésről, stb. A kötet Pálffy Miklós nádor támogatásával és a császár jóváhagyásával is ellátott vállalkozás képét tárta az olvasó elé, és ezután megindult a hatalmas munka, amely a gyakrolatilag az 1730-as évek elejére létrehozta a Notitia-t, amelynek csak egy része jelent meg nyomtatásban, és jelentős — a mai napig teljes mértékben fölnem tárt — része pedig kéziratban maradt. Ezek ma különböző hazai és külföldi közgyűjteményekben találhatók, vagy éppen lappanganak. Ezért túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a Notitia-t ma még korántsem ismerjük valós terjedelmében és konkrét anyagában. A gyakorlati megvalósításban Bél és tanítványai, valamint egyéb munkatársai óriási munkát végeztek. Nyugodtan állíthatjuk, hogy amíg szerkezeti és módszertani vonatkozásban Bélnél kimutatható, mit vett át az egyes szerzőktől (Gregorianczius, Parschitius, Bonbardus, stb.), addig az egyes megyeleírásokra elmondható, hogy ezek egyenként és összességükben összehasonlíthatatlanul különböznek azokétól és tartalmi— terjedelmi tulajdonságaik alapján nem is hasonlíthatók össze. Bél eleve eltért Parschitiustól abban, hogy annak hangoztatott szűkszavúságával ellentétben az vallotta: „Ugy vélem, hogy nem rövidítve kell írni, hanem minél terjedelmesebben, vagyis, oly módon hogy semmi se maradjon ki, ami szükséges a hazának, mind természeti, mind társadalmi viszonyának megvilágítására és megismerésére."

104 A nagyszabású forrásfeltáró tevékenység mellett — amiről már volt szó — sor került az ország jelentős részének a bejárására is, ami nem volt könnyű, az udvari és helyi (megyei) hatóságok gyanakvása miatt. Bél anyagyűjtésre fölhasználta diákjait, és személyesen is több alkalommal utazott az ország különböző részeibe. Igénybe vette mindazokat a megjelent vagy kéziratban elérhető műveket, amelyekről úgy gondolta, hogy használhatók. Ezek föltárása, konkrét elemzése igen nagy — még ezután elvégzendő munkát ró a kutatókra. Munkatársai között a kor jól ismert tudósainak neveit találjuk: Bohus György, ifj. Buchholtz György, Tomka—Szászky János, Lányi Pál, Moller Károly, Herrmann András, Maiéter János, Deccard Kristóf János. Külön ki kell emelni Matolay János nevét, aki elsősorban a mezőgazdasági és főleg a szőlő— bortermelési kérdések kitűnő szakembere volt.

105 Egyáltalán, föltárásra vár az a kérdés, hogy az egyes megyék (kötetek) megírásában kinek milyen (és mennyi) szerepe volt. Külön vizsgálatot igényel annak kiderítése, hogy Bél milyen szerzők milyen kiadásait használta, illetve ismertette. Ezt az oldalszámok révén meg lehet állapítani. Jelent tanulmányunkban erre nincs módunk, még a vizsgált két megye esetében sem, de ez nem jelenti azt, hogy a kérdést nem tartjuk tisztázandónak.

106 103 Hungáriáé antiquae novae prodromus... Nürnberg, 1723. 104 A Notitia előszavában írta ezt. Idézi HAÁN L. i. m. p. 36. 105 Vö. KOSÁRY 1980. pp. 115; 151—152; 160—161; 186. 106 Ebből nemcsak arra lehet következtetni, hogy Bél milyen könyveket ismert és melyekkel rendelkezett a könyvtárában, de azt is meg lehet figyelni, hogy valamely könyv mennyi idő alatt terjedt el. Érdekes apró adat utal arra, hogy pl. Bél Bonfini munkájának több kiadását használta. így az 1606-os haunaui (RMK III. 1027) —- Vö. KOVÁCH Zoltán: Bél Mátyás Janus Pannoniusról. In: Baranyai Helytörténetirás 1974. Pécs, 1976. p. 121. — kiadást, más alkalommal viszont az 1568-as baselit (RMK III. 570.) Vö. ILLYÉS Bálint — SZŐTS Rudolf: Bél Mátyás: A kunok és jászok, filiszteusok kerületei. In: Bács—Kiskun megye múltjából I. Kecskemét, 1975. pp. 7—51. Ez az említés p. 14. Elképzelhető azonban az a magyarázat is, hogy mivel az egyes megyék kéziratait nem mindig 136