A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Régészet - Fábián Gyula: Újabb adatok a honfoglalás kori íjászat kérdésköréhez

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1980—81/1 UJABB ADATOK A HONFOGLALÁSKORI ÍJÁSZAT KÉRDÉSKÖRÉHEZ FÁBIÁN GYULA (Gödöllő, Agrártudományi Egyetem) Ahogy a tűzgyújtás felfedezése nagyban hozzájárult az emberré váláshoz, az íj, mint fegyver és élelemszerző eszköz, történelmet formáló erő volt. Cs. Sebestyén Károly régész és néprajzkutató derítette ki a honfoglaló magyarok íjának és nyilának, ma is érvényes legvalószínűbb szerkezetét.

1 A hun, az avar és magyar sírokban előfordulnak olyan hosszúkás késpenge alakú lapos csontlemezek, amelyekben Cs. Sebestyén felismerte az íjak markolatát és végeit szilárdító és díszítő csontborítást. Vizsgálatainak lényegét abban foglalhatjuk össze, hogy a magyarok íja, közeli rokonságban a hun és avar íjakkal, lényegében a keleti tipusú összetett visszacsapó

2 íjak nagy családjába tartozott. A rendkívüli éleslátással megadott elméleti kép, amely a lényeget tisztázta, mégis újabb kérdések egész sorát indította el és megnyitotta az utat, hogy ilyen íjak kísérleti elkészítése után ellenőrizhessünk még nyitott problémákat. 1958 óla egy nemzetközi egyesület, a „Society of Archer—

Antiquaries" segíti a külözböző kutatók munkáját. A magyarok íjának és nyilának kérdése ma már nem kuriózum, hanem nemzetközileg ismert és számon tartott mozaik egy szerteágazó tudományos kérdés-komplexumban.

3 ELŐZMÉNYEK Első próbálkozásaimat, hogy működő magyar íjat készítsek, 1933—39-ben kezdtem meg. Ugyanezekben az években Jakus Kálmán, saját elmondásai szerint több magyar íjat is készített. Egy állami kiküldetésen alkalma volt, a török íjászatot és íjkészítést tanulmányozni. Később, Jakus tanár minden törekvése arra irányult, hogy sportíjat alkosson hazai anyagokból. Magam erejére utalva, még Jakus Kálmánnal történt közelebbi ismeretségem előtt, két sikerült magyar íjat készítettem. Felismertem, hogy a modern sportíjászat és a kísérleti régészkedés útját külön kell választani. Köszönet illeti Palotai Gyula mérnököt, aki a rajzokat készítette és Dr. Adorján Ákos állatorvost, aki a kísérlet sok mozzanatát kitűnő fényképeken rögzítette. 1

Cy. Sebestyén K, Rejtélyes csontok népvándorlás korabeli sírokban. A Szegedi Városi Múzeum Kiadványai. I. 1931. A magyarok íja és nyila. V. 1933. 2 A különböző íj típusok definícióit lásd: Pater son, W. F., What is a composite? Journal of the Society of Archer—Antiquaries. Vol. 11. 1968. 14—15. * Fábián Gy, A magyar összetett íj. {Fábián, G., The hungarian composite. Journ. Soc. Arch. Ant. Vol. 13. 1970. 12—16. 63