A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Újkori történet - Sipos József: A Kisgazdapárt és a Bethlen-kormány megalakulása

reform megvalósítását és a választójogot szűkíteni szándékozik, de kifogásolták azt is, hogy tagja a MOVE elnökségének és jó barátja Gömbösnek, a MOVE vezérének. Nagyatádi Szabó nem jelent meg a pártkörben. A párt centrumát is csupán néhányan képviselték. Ők az új kormányban a Kisgazdapárt győzelmét látták és azt állították, hogy „Bethlen a királykérdésben nem fogja azt a politikát folytatni, amelyet Teleki kezdeményezett".

21 Az Őrffy—Schandl—Vasadi Balog csoport (kb. 23 fó) és a liberálisok (kb. 10 fó) ennek ellenére 14-én éjjel értekezletet tartottak és elhatározták, ha az új kormány nem fogja honorálni a Kisgazdapárt eddig hozott határozatait, különösen ha a közigazgatási reform és a választójog kérdésében nem fogja azt a programot hozni, amelyet a párt követel, akkor ellenzékbe mennek s így a párt szétszakad. Az értekezlet Vasadi Balogh Györgyöt és Ferdinándy Gyulát, volt belügyminisztert bízta meg, hogy informálódjanak a helyzetró'l a miniszterelnöknél.

22 Az Őrffy—Schandl—Vasadi Balogh csoport és a liberálisok elsősorban azért elégedetlenkedtek, mert sem a belügyi tárcát, sem pedig a belügyi államtitkárságonem kapták meg. Ez utóbbit Bethlenek Gömbösnek szánták, vallás- és közoktatási ügyi államtitkárnak pedig Kovács J. Istvánt jelölték, akik mindketten a kisgazdapárti szabadkirályválasztók vezetó'i voltak. Az újkonzervatív-agráriusok Őrffy—Schandl —Vasadi Balogh csoportja valószínűleg azért nem kapott a kormányban pozíciót, mert a királykérdésben bizonytalan felfogásúnak számítottak.

23 Ebben a vonatkozásban a Bethlen-kormányban a legitimisták pozíciói meggyengültek (Teleki, Gratz és Benárd bukása) és a szabad királyválasztók Horthyt támogató csoportjának (Bethlen, Ráday, Bánffy Mayer, Gömbös és Kovács J.) pozíciói megerősödtek. Nagyatádi Szabó és hívei a restaurációs kísérlet után a legfontosabbnak éppen ezt tartották. Ezért nem ellenezték Ráday, Bánffy és Gömbös kormányba kerülését sem, mert tudták, hogy ellenségei a Habsburg-restaurációnak. Meg voltak gyó'zó'dve, hogy Bethlen egy esetleges újabb restaurációs kísérletet eró's kézzel fog elfojtani, a királykérdést pedig alkotmányos úton fogják megoldani úgy, hogy az országra nézve abból külső komplikációk nem származhatnak. Abban is bíztak, hogy Bethlen a mezőgazdasági termékek szabadforgalmát, a közszabadságokat, a sajtószabadságot helyreállítja és a földreformot pedig végrehajtja.

24 Ez utóbbit látszott igazolni az is, hogy a kormány kinevezésének napján — április 14-én — Horthy (valószínűleg Bethlen tanácsára!) végre kinevezte az Országos Földbirtokrendezó' Bíróság elnökségét.

25 A Kizgazdapárt többsége azonban nem bízott tanulságosan abban, hogy Bethlenek a párt által követelt közigazgatási és választójogi reformokat sürgősen tárgyaltatni fogják a nemzetgyűléssel. Ezért Nagyatádi Szabó hívei is hangsúlyozták, hogy ők is a párt ismert feltételeinek teljesítéséhez fűzik az új kormány támogatását. Amennyiben ezek nem fognak megvalósulni, úgy a párt teljes erővel a kormány ellen fog fordulni.

26 Bethlen április 15-én ismertette a minisztertanáccsal programját. Azzal kezdte, hogy „a kormány az 1920. évi I. törvénycikk alapján áll", de hozzátette, hogy a királykérdés megoldását nem tartja aktuálisnak. Ezután az alkotmányreformra vonatkozó javaslatokat említette. Ezek közül elsőnek a választójogi, másodiknak a főrendiházi reformot kívánta tárgyaltatni a nemzetgyűléssel és csak utolsónak a 21 Az Újság, 1921. ápr. 15. 1. és a Világ, 1921. ápr. 15. 1. 22 Magyarság, 1921. ápr. 15. 1. 23 HIL. Honvédelmi Minisztérium. Ely. С 1. tét. 50654. 1921—930-as. Bp-i Kat. VÁP. „T" jel. 1921. jan. 24. 24 Magyarország, 1921. ápr. 16. 1. 25 Új Barázda, 1921. ápr. 15. 2. 26 Pesti Napló, 1921. ápr. 15. 1. p. 316