A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Régészet - Trogmayer Ottó: A magyarcsanádi kőkereszt

kori keresztjeink sorába, ugyanakkor kétségesnek tűnt annak valószínűsége is, hogy a török uralom idején mód lett volna a több tonna súlyú kőtárgy ideszállítására. Hasonló típusú kereszteket igen nagy számban ismerünk Közép-Európából.

4 Szászországban mintegy 350, Thüringiában 200, Csehországban ugyancsak mintegy 500 ilyen kőemléket tartanak nyilván. Anyaguk csaknem mindig helyi eredetű és mindig egyetlen darabból készültek. A formák igen nagy változatosságot mutatnak, és felületük csaknem sosincs díszítve. Az ottani bőséges szakirodalom adatai szerint ezek a kőkeresztek általánosak a XIII.-tói a XVI. századig terjedő időszakban, a XVI. század után azonban gyakorlatilag már nem számíthatunk ilyen kőemlékekek felállításával. Funkciójuk igen széles körű volt: Határjelek, törvényhelyek, emlékkeresztek (baleset, gyilkosság, szerencsés megmenekülés) vagy bűnbánati keresztek. A legtöbb esetben mindenféle évszám, jel vagy felírat nélküliek.

5 Ezek az adatok kezdetben arra ösztönöztek bennünket, hogy a keresztet a XVI. elejére datáljuk és talán kapcsolatba hozzuk a közelben lejátszódott nagylaki csatát követő véres eseményekkel, a Csanádi püspök és Telekdy kincstartó kegyetlen meggyilkolásával. Az utóbbi évek Szeged környéki éremleletei azonban arra figyelmeztettek, hogy a XVI. század során egészen az 1596 évi hadjáratig még tovább éltek, sőt meglehetős jó körülmények között, az alföldi falvak közösségei, hiszen módjukban állott nagy mennyiségű ezüstpénz tezaurálni. A pénzek részletes vizsgálata széles körű kereskedelmi tevékenységre utal.

6 Nem szükséges tehát kizárnunk azt a lehetőséget, hogy a kérdéses kőkeresztet a mohácsi csatát követő évtizedekben szállíthatták mai helyére. Két másik támpont, úgy tűnik, pontosíthatja kőemlékünk kormeghatározását. A makói múzeum őriz egy középkori sírkövet, melyen a felirat feletti relief keresztje emlékeztet a magyarcsanádi tárgy máltai kereszt formájára.

7 A síremlék 1917 tavaszán került elő Makón, a Mészáros féle téglagyár földkitermelő munkásai az arad—csanádi vasútállomás közelében levő agyaggödrök egyikében találták A munkások elbeszélése szerint a kőlap közelében sok emberi csont feküdt. Kovács Gyula mérnök, a sírkő közreadója szerint a XVI. század végén elpusztult Szentlorinc falu temetőjéhez tartozott. A kő felirata: „HIC IACENT OSAE IOHANI FILII FRANCISCI ADERVENTA UI OBIIT A DNI 1544... NEC." Varjú Elemér szerint az évszám nem 1544, hanem 1644. A kőtárgy vizsgálata során nem sikerült egyértelműen eldöntenünk, melyik évszám fogadható el teljes biztonsággal, valószínűbbnek tartható, hogy az utóbbi vélemény helyes. Szentlőrinc faluról viszonylag kévét adatunk van, de tudjuk, hogy 1560-ban tizedet fizettek a csanádi székeskáptalani prépostnak. 1561-ben a falu Telekdy kezéből visszaszállt a koronára. Egy 1650-ben kelt jelentés szerint a faluban élő katolikusok jelentős száma ellenére nincs plébános a faluban. Az 1647-es összeírás szerint, mely a csanádi püspök falvait lakott és pusztafalvakra osztja. Szentlőrinc a lakott csoportban van. Adófizetés kapcsán említi 1654—55-ben is. 1686-ban a török elpusztítja, nem is épül többé újjá, hanem Makóhoz tartozik. 1700-ban már mint a Makó városhoz tartozó pusztát említi.

8 Ezen adatok alapján tehát feltételezhető, hogy a Szentlőrinci sírkő a XVII. század közepén is készülhetett. 4 Harald Quietzsch részletes tájékoztatásáért ez alkalommal is köszöntetet mondunk. 5 Vö. Kuhfahl, G. A Die alten Steinkreuze in Sachsen. Drezden, 1928. Mogk, E., Der Ursprung der mittelalterlichen Sücnekreuze. Forschungen und Fortschritte 5. 1929. 51. Kunze, W., Von Steinkreizen in Feld und Wald. Germanien, 1935, 291. Saal, W., Verzeichnis der Steinkreuze des Landes Sachsen-Anhalt. Jschr. Halle 36. 1952. 149. 6 Kőhegyi M.—Nagy Á., XVI. századi éremlelet Tápé—Malajdokról. MFMÉ 1976—77/1,135. 7 Kovács Gy., Makó város építészete a XVIII-ik század közepétől a XIX-ik század közepéig. Csanádvármegye könyvtár 17-es szám, Makó 1929. 32. (50. kép). 8 Borovszky i. m. 562-től. 93