A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Régészet - Simon Katalin: A Csongrád–bokrosi vaseszközlelet

5. Patkótöredék (V. t. 6.). Erősen kopott. A patkó egyik szára sem maradt meg épen, a hosszabbik szárnál a patkó hossza 6,3 cm. A patkó legnagyobb szélessége 10,2 cm. Lemezvastagság: 0,4 cm. Középen szögletesen kivágott, hat szeggel volt felerősítve. 6. Kocsialkatrész (VI. t. 1.). Hossza a „szeg" középvonalában 23,3 cm, a „szeg" átmérője alul: 2,9X3,1 cm. A „szeg" tetején a nagyobbik nyúlvány 4 cm, a kisebbik, amelynek csak a csonkja van meg, 2,8 cm hosszú. 7. Kocsialkatrész (VI. t. 2.). Négyszögletes vasrúdból készült, egyik végén hegyes, másik vége laposra kalapált. Elnyújtott S-alakban ívelt. Teljes hossza 25,6 cm. Laposra kalapált vége 2 cm széles. 8. Kocsialkatrész (VI. t. 3.). Nagyméretű sasszeghez hasonló kocsialkatrész. H: 16,5 cm, fejének átmérője 6,0X5,2 cm. 0,5 cm vastag vaslemezből készült, de a lemez a szárak vége irányában egyre jobban elvékonyodik és hegyesedik. A kocsialkatrész fejénél a vaslemez szélessége 2 cm. 9. Kocsialkatrész (VI. t. 5.). Az első és a hátsó tengelyt összekötő nyújtó végén volt. Trapéz alakú, vaslemezből hajlított. A trapéz rövidebbik oldalán figyelhető meg az összekovácsolás. A lemezvastagság itt a legnagyobb : 0,5 cm. A trapéz alapja 0,3 cm vastag és 3,5 cm-re szélesedik ki. Magasság: 11,1 cm. Az alap 13 cm hosszú, a trapéz rövidebbik oldala pedig 5,5 cm. (Bizonytalan Rendeltetése VI. t. 4.). V. Vastárgy-töredék VI. t. 4. Rendeltetése bizonytalan Teljes hossza: 11,6 cm, teljes szélessége: 7 cm. A szár hengeres, keresztmetszete 0,7 cm.A szárra keresztben két felhajló szélű vaslemezt kovácsoltak, amelyek középen, a „szeg" fejénél egymásra vannak kovácsolva. A két lemez közül csak az alsó maradt meg, a felsőből csak a csonk van meg. Az alsó vaslemez felhajló széléből is csak egy 2,8 cm magas töredék maradt meg. ÉRTÉKELÉS A vaseszközlelet falusi háztáj munkaeszközeiből áll. Tulajdonosuk azonban — az ácsszerszámok tanúsága szerint — a paraszti munka mellett iparűzéssel is foglalkozott, ó' végezhette el a faluban esedékes ácsmunkákat. A LELETEGYÜTTES KELTEZÉSE Gyója hódoltság kori faluról írott források is állnak rendelkezésünkre.

1 Ezekbó'l kiderül, hogy a török hódítás után Gyója a budai szandzsákban a kecskeméti náhijébe tartozott. 1546-ban Ali tímárbirtoka, 57 összeírt férfi fizetett dzsizje adót, melynek összege 3409 akcse. 1559-ben már Iszmail a falu birtokosa, a dzsizje adót fizető férfiak száma 88 az újonnan beköltözőitekkel együtt. Az adót összege 4126 akcsére nőtt. 1 Káldy-Nagy Gy. Kanuni devri Budin tahrir defteri (1546—1562) Ankara, 1971, 352—353, Káldy-Nagy Gy. A budai szandzsák 1559. évi összeírása. Bp. 1977. 189—190. 86