A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Régészet - Fábián Gyula: Újabb adatok a honfoglalás kori íjászat kérdésköréhez

megoldással dolgozhattak. A magyar íj ahol a szarvak felhajlása megtörik, inkább az előbbi két változat szerint készülhetett. Döntő a keresztmetszeti méretek kialakítása. Általában a karok közepe táján egy reflexíj 15—17 mm vastag, ha nem számítjuk bele a bőr vagy nyírfakéreg burkolást. Ebből a szaru és fa együtt 9,55—10,25 mm. Mikor rá kerül az ínréteg, vastagodik meg a fenti méretekre. (1. ábra) Ami a szélességi méreteket illeti, az a tapasztalat, hogy a széles íjak a jók. Míg a vastagsággal az erő négyzetesen emelkedik, a szélesség növelésével lineárisan. A szélesebb karú íjak nem hajlamosak a kifordulásra. Az íjszarvak tengelyben maradnak. Ez a felajzáskor fontos. A ferde szarvú reflexíjról leugrik a húr és önmagát töri el. Minden íjnak megvan a jelleggörbéje, amit úgy kapunk meg, ha a felajzott íj húrjára a nyílvessző helyén súlyokat akasztunk fel és megállapítjuk mekkora súly, milyen hosszúságot húzott ki a teljes nyílvessző méreten. A végső fokozat lehet például 70 vagy 75 cm, vagy még ennél is több aszerint, hogy milyen volt az íjász egyéni karhosszúsága és az általa használt íjfeszítési mód. (2. ábra) A jelleg görbékből lehet kiszámítani az íjban tárolt potenciális energiát és a végzett munkát. Ki lehet számítani az íj mint gép hatásfokát, a nyílvessző beütődési energiáját és még sok jellemző adatot. Ezeket a mai sportíjászat hasznosítja. Itt talán elegendő, ha megemlítjük a kísérleti íj (Vata íj) esetében mintegy 80 joule munkát kellett a lövésnél kifejteni. Ennek mintegy 65—70%-át kapjuk vissza. A korábbi 32 kg feszítőerejű tihanyi íjam 25 g nyilat 186 m lőtte ki. A szóban forgó kísérleti íj 25 g nyilat 130 méter távolságra vitte. A kezdő lovas íjászok miatt nem lett volna értelme ennél erősebb íjat kézbe adni. A szerkesztési elvek még egy szempontját meg kell vizsgálni. Milyen mértékűnek kell lenni a visszacsapó reflex formának? A ma is még élő keleti íjak esetében a legkülönbözőbb fokban visszahajló alakokkal lehet találkozni. A koreai íjak leengedve annyira reflex alakba ugranak visssza, mint a rákolló. Mongol és kínai íjak erős C-alakú visszagörbülést mutatnak. Múzeumainkban is látható erősen C-alakban visszahajló íjak távlövő versenyíjak. Nem szabad ezeket összetéveszteni a mandzsu, baskír, vagy krími—tatár alapformát mutató harci íjakkal. A magyar íj reflexformájáról — talán éppen azért mert annyit foglalkoztam vele — nem merek határozott véleményt mondani. Nem találtam arra vonatkozó bizonyítékot, hogy az íjat felajzott vagy leengedett állapotban tették-e a halott mellé a sírba. Ennek kellene a kiinduló pontnak lenni, ha a refllex mértékét meg akarjuk állapítani. Egy hiteles leletet ismerünk mongol íjas temetésről, ahol látni, hogy leengedett állapotban tették az íjat a halott mellé.

16 Mintegy 600—700 éve eltemetett mongol harcos sírját ásták ki a Kínához tartozó Chighai tartomány, Tsaidam medencében. A leletről látható, hogy húrütköző nélküli, kissé előhajlított karú reflexíjat tettek a halott mellé. Még a húr is megmaradt, úgy hogy az íjat a negatív reflex oldalán kötötte össze és nem ahogy felajzott állapotban lett volna. Mindezeket a meggondolásokat szem előtt tartva, eddig mindegyik működő magyar íjamnak mérsékelt előhajlítású karokkal biztonsági szerkesztést adtam. Inkább az említett mandzsu, krími—tatár vagy baskír formát követtem, mint az erősen C-alakú kínai formát. Ebben eltértem a Cs. Sebestyén Károly féle elméleti elképzeléstől. Ő az erősen visszacsapó karú, mai ismereteink szerint inkább a sportíj jellegű mongol íjak alakját ruházta rá a magyar íjra. Ennek úgy látom, nincs a sírlele19 A fénykép megjelent: Journ. Soc. Arch. Ant. Vol. 3. 1960. p. 10. 72