A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Régészet - Fábián Gyula: Újabb adatok a honfoglalás kori íjászat kérdésköréhez

Eleinte idegenkedtem attól, hogy ezeket a csontlemezeket agancsból állítsam elő. Sokkal egyszerűbb volt szarvasmarhabordából vágni ki a megfelelő formát. A régészeti zoológia azonban megállapította, hogy ezek agancsból készültek. Az itt leírt kísérleti íjhoz agancsból készítettem a békési 45. számú sír csontlemezeinek pontos mását. Munka közben derült ki, hogy az agancs is jól megdolgozható anyag, ha főzzük. A belső laza csontszerkezetet vésővel könnyű eltávolítani. FŐzés után a lap irányú görbülések is kiigazíthatók. Főzni kell, forrón az íjszarvaknak vagy markolatnak megfelelő faformához kell kötözni és gyorsan lehűteni. így fölveszi a kívánt, enyhén ívelő síkot. Bár kétségtelen, hogy az erőhatásokkal szemben párhuzamosan élére állított csontlemezek megerősítik az íjat a nem hajlós szekciókban, mégis saját munkatapasztalataim alapján fel kell vetnem azt a nézetet, hogy ez a szerkesztés nem kizárólagos feltétele a magyar íjkészítésnek. Csontlemezek nélküli íjak ugyanúgy jól működnek. Hármat is készítettem ilyet. A fehér csontlemezek terepen annyira feltűnőek, hogy vadászaton befestés nélkül használhatatlanná teszik az íjat. Rengeteg többletmunkát jelent a csontdíszítés elkészítése. Nézetem szerint, ahol nyílvasaknak egyáltalán nyomát találják, ott kellett lenni íjnak is, csak nem volt díszes és a csontlemezek híján teljesen nyoma veszett. BURKOLÓ ÉS KÖTÖZŐ ANYAGOK A burkoló anyagok közül a nyírkéreg jön elsősorban szóba. Könnyen beszerezhető, bőrszerűen ellenálló, ha nem lakkozzuk be, sokáig engedi az íjat száradni. Mindenféle vékony pergamentszerű bőr, festve, vagy festetlenül szóba jöhet. Igen szép íjburkolást ad a kígyóbőr és ez mindenféle nyúlást jól követ. A reflexíjak markolata, a könyökhajlások, sőt sokszor a hajlós karok is sávosan sűrű kötözéssel ellátottak. A leggyakoribb és legismertebb kötözési mód a selyemszállal történő erősítés. Talán egészen vékony bélhurral is kötözhettek, de valószínűbb a közönséges, enyves, len vagy kender zsinór. A kiásott csontlemezek megirdalásai mutatják a kötözések helyét. Az enyves kötöző szálat erősen és egyenletesen kell meghúzni. Ehhez kitűnően használható az avar kori sírokból előkerült úgynevezett „bogozó". Néhány bogozó másolatot készítettem és megállapítottam, hogy kitűnően lehet vele dolgozni. Nem tartom valószínűnek, hogy ennek az íj felajzásában lett volna szerepe, ellenben jó íjkötözo, bőrvarrásnál szálhúzó és kipányvázott lovak kantárjának kioldásához inkább elképzelhető. Az ENYVEK A reflex íjkészítésben a haleny v a klasszikus régi ragasztó anyag. Talán a kolloid szerkezetében lehet a titok, de ezt meg kellene vizsgálni. Bármely édesvízi hal hólyagját előbb megszárítva, majd földarabolva, 16—18 órát át vízfürdőn főzik, míg fel nem veszi a kolloid állapotot. Korábbi kísérleteimben holland halenyvet használtam. Ha más nincs, lehet dolgozni bőrenyvvel, vagy csontenyvvel is. Ezek az enyvek minden íj alkatrészhez alkalmazhatók. Fa, vagy csontragasztásokhoz alkalmazható az úgynevezett túróenyv. Már a kelták is használták,

14 de eddig még nincs bizonyíték, hogy a magyar íjkészítők használták volna. 14 Forbáth R, Mit mivel ragasszunk. Az Élet és Tudomány Kalendáriuma, Budapest. 1980. p. 61. 69