A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Újkori történet - Sipos József: A Kisgazdapárt és a Bethlen-kormány megalakulása

közigazgatási reformot. Bejelentette, hogy „e reformok megoldását is fontos feladatnak tekinti, határidőről azonban nem fog nyilatkozni", mert e kérdések tárgyalása a legsürgősebb pénzügyi javaslatok elfogadásának időpontjától függ. Megígérte még a sajtótörvény létrehozását, a földbirtokreform végrehajtását és a mezőgazdasági termékek szabadforgalmának bevezetését. Bethlen tehát lényegében elfogadta a Kisgazdapárt ismert feltételeit, de a sürgősnek nyilvánított pénzügyi javaslatok tárgyalását eszközül használta fel az alkotmányjogi — elsősorban a közigazgatási — reform elodázására. Ezzel kapcsolatban Nagyatádi Szabó hangsúlyozta: a Kisgazdapárt határozottan állást foglalt amellett, hogy a „már benyújtott pénzügyi javaslatok bizonyos csoportjai után mindjárt az alkotmányjogi reformra vonatkozó" javaslatokat tárgyalja a nemzetgyűlés. Rámutatott, hogy a párt elsősorban a közigazgatási reform megvalósítását követeli. Hegedűs szerint a pénzügyi javaslatok tárgyalását megszakíthatják, ha „a kormánynak az volna az álláspontja, hogy az alkotmányjogi kérdések tárgyalására akar áttérni". Ennek ellenére Bethlen nem járult hozzá a pénzügyi javaslatok elhalasztásához. „Az 1920. évi I. törvénycikk kötelezte a kormányt — mondotta —, hogy a választójogi törvényt megalkossa. Ez alapját képezi a közigazgatási reformnak, amit csak az új választójogi törvény után lehet megalkotni." Nagyatádi Szabó nem hagyta annyiban a dolgot. „A Kisgazdapárt nagy része azért ragaszkodik ahhoz, hogy az alkotmányjogi reformokra még az összes pénzügyi javaslatok letárgyalása előtt kerüljön sor, — mondotta — mert attól félnek, hogy a súlyos és a választók előtt népszerűtlen pénzügyi terhek megszavazása után a kormány elrendeli az új választásokat, anélkül, hogy a közigazgatási reformot megvalósítaná." Nagyatádi határozott fellépésére Bethlen némi engedményt tett. A választójogi törvény megalkotása után a közigazgatási reformot ígérte és utolsónak hagyta a főrendiházit, de ezek nemzetgyűlési tárgyalásának időpontjáról nem nyilatkozott. Ezután Bethlen javaslatára a minisztertanács hozzájárult Gömbös belügyi államtitkári kinevezéséhez.

27 Ezzel persze nem oldódott meg a Kisgazdapárt és a Bethlen közötti nézeteltérés. A minisztertanács után Bethlen fogadta a párt elégedetlenkedő részének vezetőit: Ferdinándy Gyulát, Vasadi Balogh Györgyöt, Őrffy Imrét és Schandl Károlyt. Ezek a politikusok előzetesen Nagyatádi Szabóval konzultáltak, aki aztán részt vett a miniszterelnökkel való megbeszélésen is. Ferdinándy a párt liberális csoportja megbízásából óvást emelt az ellen, hogy a kormány Gömböst nevezze ki belügyi államtitkárnak. Kifejtette azokat az okokat, amelyek különösen a párt, de a közigazgatás szempontjából is Gömbös kinevezése ellen szóltak. Bethlen megállapította, hogy az államtitkárok kijelölése elsősorban az illető miniszternek a joga és értésére adta a megjelent képviselőknek, hogy Gömbös kinevezése úgyszólván befejezett ténynek tekinthető, azt a minisztertanács már elfogadta. Ezután hosszabb eszmecsere indult meg a kormány munkaprogramjáról, majd megállapodtak, hogy „a kormány a pénzügyi javaslatok első sorozata után előbb a sajtóreformot, azután az alkotmányjogi reformra vonatkozó javaslatokat" fogja tárgyaltatni a nemzetgyűléssel, ez utóbbiakat azonban olyan sorrendben, ahogyan jónak látja.

28 Bethlen azzal, hogy a pénzügyi javaslatok egy részének tárgyalása után megígérte a sajtó- és alkotmányjogi reformokat csak látszólagos engedményt tett, mert az utóbbiak tárgyalási sorrendjét fenntartotta magának. A megállapodáshoz tartozott, hogy a Kisgazdapárt kormányon belüli pozíciójának erősítésére gróf Bánffy belépett a pártba. Bethlen megígérte még — és ez lényeges —, hogy a főispáni karban sem lesznek nagyobb változások és, 27 OL Minisztertanácsi jkv. 1921. ápr. 15. 28 Pesti Napló, 1921. ápr. 16. 1. 317