A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Újkori történet - Sipos József: A Kisgazdapárt és a Bethlen-kormány megalakulása

Az uralkodó osztályok jelentős csoportjai — a KNEP többsége, a disszidensek és a nemzetgyűlésen kívülrekedt volt munkapárti politikusok — úgy vélték, hogy Teleki már így is túl sok engedményt tett a Kisgazdapártnak, ezért szembefordultak vele. Ennek hatására Horthy és a mögötte álló katonai körök Teleki megbuktatására szánták el magukat. 13-án Gömbös, Kozma és Eckhardt miniszterelnöki ellenjegyzés nélkül megjelentették a napilapokban Horthy március 30-án kiadott hadparancsát. Ez a legitimisták és a szabadkirályválasztók körében is nagy fölháborodást okozott. A Kisgazdapártban azért, mert nem történt benne hivatkozás az 1920. évi I. törvénycikkre. A KNEP-ben pedig azt kifogásolták, hogy a hadparancsban a kormányzó a nemzeti hadsereg neki tett esküjére hivatkozott, a Károly királynak tett esküvel szemben.

8 A hadparancs megjelenése miatt a legitimisták és a szabadkirályválasztók is — természetesen más-más szempontból — Teleki lemondását követelték. Teleki még egyszer kísérletet tett a belügyminiszteri szék betöltésére, a Kisgazdapárt vezetőivel folytatott megbeszélése azonban nem vezetett eredményre.

9 Ebben a helyzetben Teleki számára lehetetlenné vált a további kísérletezés. Fizikailag és idegileg kimerült, elkedvetlenedett és „arra a meggyőződésre jutott, hogy Bethlen felfogása a kormány alakulását illetőleg, mely szerint a kormánynak nem alulról kell kikristályosodni, mintegy a pártok kívánságai alapján, hanem felülről, erre való emberek kijelölésével kell helyét kiküzdenie, a jelen helyzetben célravezetőbb."

10 Ezért Teleki 13-án délben bejelentette Horthynak lemondását, aki azt elfogadta és Bethlent bízta meg az új kormány megalakításával. Teleki bukásával lezárult az ellenforradalom konszolidálásának első szakasza, amelyet tulajdonképpen a legitimista, konzervatív arisztokrácia konszolidációs kísérletének tekinthetünk. Bebizonyosodott, hogy a bel- és külpolitikai erőviszonyok lehetetlenné teszik ezen kísérlet realizálását. A BETHLEN-KORMÁNY MEGALAKULÁSA A dezignált miniszterelnök először Andrássyval tárgyalt és támogatását kérte vállalkozásához. Andrássy — mint a KNEP aznap esti értekezletén elmondotta — megígérte támogatását, de a párt nevében nem nyilatkozott, mert nem ismerte az új miniszterelnök programját. A párt képviselői Teleki lemondását a maguk diadalának tekintették és bíztak abban, hogy Bethlen a külügyminiszteri tárcát elsősorban Gratz Gusztávnak ajánlja fel.

11 Bethlen még — gondolkodási időt sem adva — megnyerte Nagyatádi Szabót,

12 majd gróf Klebelsberg Kunóval, a disszidens képviselők egyik vezetőjével és a kabinetjébe kiszemelt politikusokkal tárgyalt. Este Nagyatádi Szabó vázlatosan tájékoztatta a Kisgazdapárt képviselőit a helyzetről. A párt Nagyatádi Szabó körül elhelyezkedő centruma és Gömbös-csoportja örömmel vette tudomásul Teleki lemondását és Bethlen miniszterelnökségét. Nagyatádi Szabó hívei ugyanakkor hangsúlyozták, hogy Bethlen kabinetalakítási tárgyalásai csak akkor vezethetnek eredményre, ha lemond az egységes párt megalakításáról és az addigi koalíciós alapont hajlandó kormányozni.

13 8 OL Kozma-iratok. I. helyzetjelentések, 1921. február—1923. június. 9 Magyarság, 1921. ápr. 15. 1. 10 OL Kozma-iratok. Uo. E témával részletesen foglalkozik Sipos J., A Kisgazdapárt és a Teleki-kormány lemondása с dolgozata. MFMÉ, 1978—79/1. Szeged, 1980. 223—257. 11 Szózat, 1921. ápr. 14. 2. és Pesti Napló, 1921. ápr. 14. 1. 12 Magyarság, 1921. ápr. 15. 1. 13 Világ, 1921. ápr. 14. 1. és a Magyarország, 1921. ápr. 14. 1. 313