A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Újkori történet - Péter László: A szabadkőművesség Szegeden 1870–1950

egyáltalában nem a mozgalom elfojtásában vagy megszüntetésében, hanem annak mederben tartása s a megvalósítható intézkedések létrehozásában látom" (216). „Földet adjatok a népnek, bármily keveset..."(218) „A másik út: vagy több munkát teremteni (intenzívebb gazdálkodás meghonosításával), vagy elterelni a munkásnép egy részét a földmíveléstől más munka- és megélhetési körre" (219). Mozgalmat sürgetett a 2000 holdon fölüli birtokok állami megváltására és parcellázására, ha egyelőre másként nem, legalább bérleti rendszer meghonosításával (220). Munkát, ipart követelt, jobb közigazgatást, demokratikus adórendszert. „A vagyoni alapon álló jogot helyezzétek műveltségi alapra" (225). „Emeljétek a népoktatást"; „terjesszétek a szakismereteket"; „alkossatok több és több szociális törvényt"; „becsüljétek a munkát"; „üldözzétek a vallási fanatizmust"; „oltalmazzátok a sajtószabadságot". „Mióta az alföldi szociális mozgalom kitörésekre vezetett, s kivált a múlt évi szabolcsi forrongás után, mindinkább el kezd terjedni az a nézet, hogy a szociális sajtót meg kell rendszabályozni, s erre nézve már történtek is egyes intézkedések. Én, kedves testvéreim, a sajtószabadság korlátozását a legnagyobb visszaesésnek tekinteném, mert ez minden téren első lépés a reakció útján. Ma a szocialistákét rendszabályozzák, s holnap már a mienkre kerülhet a sor" (227). Kétségtelen, hogy a szegedi Árpád páholy történetében a legjelentősebb esemény az agrárszocialista mozgalmak századvégi tanulságainak vitája volt, elsősorban Szígyártó Albert nézeteinek nyomtatásban történt lerögzítése. Ha túl nagy hatásával nem számolhatunk is, maga a tény elismerésre méltó. Kőhegyi Lajos előadásának bevezetőjében nyilván túlértékelte ezt, amikor azt mondotta : „A szabadkőművesség elévülhetetlen érdemeket szerez, mikor a szocializmus okainak felderítése és így kérdésének megoldása érdekében munkásságával elöljár" (140). Annyi azonban bizonyos, hogy a helyi munkásmozgalom történetébe ezzel beírták a nevüket. 1891 és 1899 között élénk volt a páholy kiadói tevékenysége is. Arató Frigyes és Murai Vilmos közzétette az évi beszámolókat. Kőhegyi Lajos gyászbeszédeit adta ki, és 1917-ig nyolc kiadásban jelentette meg három kis füzetben (a tanonc, a legény és a mester fokozat elnyeréséhez) a Szabadkőműves kátét. Főkövi Lajos Mozart és Haydn a szabadkőművességben, Reizner János (aki csak 1892 és 1898 közt volt szabadkőműves) Egy királynő a szabadkőművességről címmel Mária Antoinette egyik érdekes megnyilatkozásáról értekezett. Kívülük még Fekete Gyula, Pálfy Viktor, Rácz Soma, Scherer István, Székely Mihály és Szivessy László munkái jelentek meg a páholy kiadványsorozatában (K 414). A nagyváradi László király páholy 1903. október 24-én a nagypáholy tiltakozása ellenére vándorgyűlésre hívta össze a magyar szabadkőműveseket. Kevesellte a szabadkőművesség szociális politikáját, és radikálisabb irányvonalat követelt. Ez megosztotta a hazai szabadkőműveseket. Az Árpád megmaradt a „fontolva haladók" között, és továbbra is az emberbaráti tevékenységben látta célját; nem csatlakozott a polgári radikálisok ekkor szerveződő táborához. A páholynak túlságosan nagy volt a létszáma is: 1910-ben 180. Zömük pusztán fölvétette magát, talán társadalmi presztízsből, éppencsak megjelent a vakolásokon (a munka utáni közös étkezéseken), szertartásokon. „Kevesen látogatták a munkákat, a vezetőség pedig nem tűrte még a jóindulatú kritikát sem" — írta kéziratos visszaemlékezésében Hoffer Jenő. Tőle idézem a következőket is : „A két irányzat közötti nézeteltérés mindinkább elmélyült, elkedvetlenedésre, majd a végén szakadásra vezetett. Tartozó őszinteséggel be kell vallanom, hogy személyi ellentétek, jogos vagy jogtalan ambíciók is közrejátszottak a szakadásnál." Az ellentét Patzauer Sándor golyózásakor, fölvételekor robbant ki. Veszprémi Vilmos fölugrott, és izgatott szavakkal kérte fedezését, azaz kilépésének engedélye274