A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Újkori történet - Péter László: A szabadkőművesség Szegeden 1870–1950

Legtöbbüknek az a kiindulópontja, hogy a földműves szocializmus ártalmas valami, megismerésére a megszüntetése végett van szükség, ahogy a zsombolyai Török János írta (8). Az eltérés, sőt ellentmondás, amelyre Arató Frigyes szerkesztői bevezetője is utal, abban mutatkozott meg közöttük, hogy mit tartottak a mozgalom okának: az uralkodó osztályok előidézte gazdasági-társadalmi helyzetet, avagy „lelketlen izgatók" művét? Török például mind a kettővel számolt. „Törekednünk kell tehát arra, hogy a szegény munkás a kizsákmányolás ellen védelemben részesüljön" (11). „Ne engedjük, hogy a munkásosztály az izgatóknak eszközévé és zsákmányává váljék" (uo.). De rámutatott a gazdasági okokra is. Különös, hogy hódmezővásárhelyi példákat hozott föl. A napszám a mezőgazdasági munkák idénye szerint 35 krajcár és 2 és fél forint között ingadozik. Kiszámította, hogy egy napszámos évi keresete 180 forint körül mozgott: „megélhetésre alig elégséges" (22). Rámutatott arra is, hogy a magyar közigazgatásunk ázsiai állapotban volt (24), durván bánt a néppel, és ez is oka lett az elégedetlenségnek. A megoldást földreformban, ahogy о nevezte : telepítésben látta. A 3000 holdon fölüli birtokokat — javasolta — 8-tól 30 holdas parcellákban, kertészeteket egy-két holdon, ki kell osztani. Nem ingyen, de a megváltás árát csak öt év után kezdjék kifizetni, addig adót se kérjenek a telepesektől, hogy megerősödhessenek. Sürgette az iskolákat, de az iparosodást is. „A gyárak szaporodásával pedig a munkás ember megfelelő alkalmazást fog nyerni, s így munkáját nagyban értékesítheti, mert a gyárakban egész éven át munkát kap, s nagyobb munkabért, mint amennyit a föld mívelése által nyer" (29). Jellemző megállapítása ez is : „A nemzetközi szocializmus tanai a magyarság körében hódítanak tért. Én nemzetiségi vidéken lakom, de itt szocializmusról szó sincs"(26). Mátéffy Ferenc (1856—1927) szentesi ügyvéd, hírlapíró, később (1902—1918) polgármester nagyon leegyszerűsítette a kérdést: „ragályos betegségnek" minősítette a mozgalmat; szerinte „előidézője a gyűlölet" (38); a mozgalom vezetői henye, „szájaló egyének", akiknek a hiszékeny nép fölül (39). Az okok közt elsőnek a népnek a fényűzésre, a könnyű életmódra való hajlamát tekinti. A megoldása is jellemző, álszent: „Te is, jó magyar, munkás nép, térj vissza régi, egyszerű, csendes életmódodhoz, abba a patriarchális helyzetbe, ahonnan kiindultál. Fokozd le kívánságaid" (48). Holló Adolf (1855—19?) csongrádi jegyző az 1895—96-ban lezajlott csongrádi munkáslakás-építésről számolt be. Piroska István volt községi bíró tíz hold földjén száz munkás épített magának hajlékot. A Holló vezetése alatt álló Csongrád városi Takarékpénztár adott nekik hitelt: így jött létre Piroskaváros (58). Szerinte ez a megelőzés egyik módja. Holló Adolf második előadásában a földmunkásmozgalmak előidézőjeként a nagybirtokot állította pellengérre. „Az agrárszocializmus terjedésére a talajt senki annyira elő nem készítette, mint egy közeli uradalom, ott nem ritkaság a cseléd ütlegelése..." (97). Példákat is hozott, nyilván a Károlyi-uradalomból. Kalászos terményeit a csongrádi munkások tizennégyedén aratták, miközben Schwab Sándor a sokkal termékenyebb fábiánsebestyéni föld termésének tizenhármadat adta az aratóinak. (Nem mintha ez a rész túl nagy lett volna !) Ám a csongrádi földmunkások naponként 19—20 órai munkával 18 nap alatt learattak, és igyekeztek volna vissza kubikmunkájukhoz, de az uradalom ezt meghiúsította, mert nem adott a hordáshoz fuvart, s így a csongrádi kubikosok legdrágább munkaidejüket tétlenül töltötték. Meg kellett várniuk, míg az uradalom behordatja — a szénáját! Az egész széna nem ért annyit, mondja a csongrádi jegyző, mint az uradalom által lekötött munkaerő. A másik eset is tanulságos. Az uradalomnak volt egy 800 holdnyi, silány termésű félre eső rétje, amelynek termése a Tisza nyári kiöntései miatt bizonytalan is volt. 268