A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Újkori történet - Lakatos Pál–Zombori István: Parschitius Kristóf leírása Csanád, Bodrog és Csongrád vármegyéről

A HÁROM MEGYE LEÍRÁSÁNAK MAGYAR FORDÍTÁSA Csongrád vármegye A kilencedik

1 Csongrád vármegye a Szebes Keres

2 és a Tisza mellett fekvő mezővárosról és várról kapta nevét. Ebben a megyében egykor, földjei virágzása idejében, nagy bősége volt a kitűnő ízü bornak, a legjobb búzának, a hüvelyeseknek és a kerti veteménynek, de régi gazdagságából sokat veszített a török háborúk miatt. Ez a terület teljes egészében török uralom alatt volt, a kegyes királyok által meghirdetett országgyűlésekre sem szokta követeit elküldeni, amíg Lipót fegyverei által az 1689. évben

3 fel nem szabadult. Határai: keletről a Maros, nyugatról a Tisza, délről a Temes, északról Tolna megye.

4 Városai: Czongrad avagy Czongradinum híres bazilikával. Azelőtt szép, igen terjedelmes, a törökkel és az erdélyiekkel való kereskedelem révén nagyon nevezetes hely volt, amelynek a vár nyújtott ékességet és erősséget. Mezővárosai: Szent László, Szent András, Királyszék, Kutas, Lajosszállás, Bériek, Hedin, Aper és a keresztényeknek a törökök fölött 1697-ben aratott jeles győzelméről híres Zentha. Kétségtelenül tízezernél több embert öltek meg a táborban, akik között — amint mondják — a nagyvezír

5 és a janicsárok parancsnoka is ott volt. A többiek, akiket a futásuk a híd keskenysége miatt nem menthetett meg, a folyóba ugrottak és nagyobb részükben elmerültek. Az egész tábori készlet 72 ágyúval és a kocsik nagy számával együtt a keresztények birtokába került. Várak: Czongrad avagy Csongrád, Bekén, Királyszék, Domboház. Mindezek a természet által és mesterségesen is meg vannak erősítve, magukon tapasztalták a sors különféle viszontagságait, mint ahogyan elviselték a háborúk csapásait is. Vizek: Tisza és a Maros, amelyeknek eredetét és leírását lásd fentebb (ti. más megyékkel kapcsolatban). Bodrog vármegye A huszonhetedik Bodrog vármegye, a Duna mellett fekvő Bodrogh mezővárosról, vagy az egykor kiválóan megerősített Bodrogh várról kapta a nevét. Termékeny, szőlőben, hal- és nyájszaporulatban gazdag földön fekszik a 44° 54' hosszúság és a 46° 25' szélesség alatt. Ennek a Bodrogh vármegyének az ispánja, Dominicus, III. Béla alatt az 1193. évben az országos nádori ügyeket intézte. Később Jula bodrogi ispán 1222-ben II. (melléknevén Nagy) András alatt jelesül végzett dolgok miatt Magyarországon a nádori hivatal élére került. Lásd: Révai Péter, Catal. Palát. p. 153.

6 Ez az egész megye a szörnyű török iga alatt nyögött, sem az országgyűlésen 1 Parschitius eredeti megye-sorszámozása szerint. 2 Értsd: a Hármas Körös torkolata. A magyar fordításban megőriztük azt a helyesírást, ahogyan Parschitius a földrajzi és személyneveket írta, kivéve a latinul írt földrajzi neveket, ahol a latinos forma meghagyásának nem láttuk értelmét: pl. Tibiscus=Tisza, Marusius = Maros. 3 Helyesen: 1686. évben. 4 Valószínűleg elírás Szolnok helyett. Megjegyzendő, hogy bár a Tiszát jelöli meg a szerző a megye nyugati határául, néhány jobbparti helységet (pl. Csongrád, Zenta) mégis ehhez tartozónak mond. 5 A nagyvezír nem esett el. 6 De monarchia et sacra corona regni Hungáriáé centuriae septem, auctore Petro de Rewa comité Turocensi, ejusdemque Sanctae coronae duumviro, quas emendatas et auctas publicabat comes Franciscus de Nadasd, perpetuus dominus terrae Fogaras, regnique Hungáriáé iudex, etc. quibus accessit seorsim catalogus palatinorum et iudicum ejusdem regni, opera et studio Gasparis Jongelini abbatis Eussersthalensis, et dicti regni historiographi. Frankfurt, 1659. RMK III. 2058. 230