A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Újkori történet - Lakatos Pál–Zombori István: Parschitius Kristóf leírása Csanád, Bodrog és Csongrád vármegyéről

Parschitius 1713-ban halt meg Wittenbergben.

4 Halála után — ma még nem ismert módon — fenti kézirata Bél Mátyáshoz került. Parschitius kéziratában számos helyen megtaláljuk Bél kiegészítéseit, bejegyzéseit, helyenként javításait. Valószínű hogy Parschitius leírásának terjedelmét figyelembe véve tervezte saját művét Bél eredetileg 4 kötetre. Végül Bél halála után, Bél kézirataival együtt Parschitius műve is az esztergomi prímás, Batthyányi József birtokába került. Bélt már életében megvádolták azzal, hogy „eltulajdonította és fölhasználta Parschitius munkáját." 1729-ben jelent meg J. Jever munkája, amelyben mindezt kifejtette.

5 Bél életrajzírója, Haan Lajos rágalomnak nevezi ezt.

6 Úgyszintén alaptalannak minősíti a vádat Dékáni Kálmán is.

7 Bél hatalmas vállalkozását ismerve és Parschitius 500 oldalas kéziratával összevetve valóban nem lehet plagizálásról beszélni. A 18. századi írói etika még nem ismerte napjaink szigorú szerzői jogvédelmét. Sőt éppen ekkor, ők kezdik bevezetni, hogy a korábbi kompilációs módszerektől eltérően, pontos helymegjelölést adnak az adatszolgáltató műről. Maga Bél több alkalommal hivatkozik Parschitius munkájára. Kétségtelen, hogy Parschitius „Comitatus-a" ötleteket, módszereket adott А. С. MDCCXXUL /. Jever Viburgensis könyvének címlapja (Foto: OSZK Fotólabor) 4 Életrajzának összeállításához az alábbi munkákat használtuk: Jöcher; Allgemeines Gelehrten Lexicon. Leipzig, 1751.; Horányi A.; Memoria Hungarorum. Bécs, 1775—1777. III. kötet 38—40.; Ribini J.; Memorabilia ecclesiae Augustanae confessionis in Regno Hungáriáé, Pozsony, 1787—1789. II. kötet, 137—140. Bartholomaeides, J. L.; Memoriae Ungarorum Pest, 1817. II. kötet, 226.; Szinnyei J.; Magyar írók élete és munkái. X. kötet, Bp. 1905 413—420; Zoványi J.; Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Bp. 1977. 458. 5 Jever, J. [Viburgensis], Verzeichniss allerhand pietistischer Intriguen und Unordnungen in Lithauen, vielen Staedten Teutschlands, Hungarn und America. H. n. 1729. 6 Haan, L., Bél Mátyás. Bp. 1879. 68. 7 Dékáni, K., Bél Mátyás földrajza. Marosvásárhelyi Ref. Koll. Ért. 1903. 107. 224