A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Néprajz - ifj. Lele József: A tápai Bokréta

rendszeresen megtartották, készültek a legközelebbi budapesti útra. Önbizalmukat némileg visszahozta a budapesti szereplés előtti meghívás. 1941 áprilisában az Országos Magyar Bokréta Szövetség Népművészeti bemutató ján Nagyváradon szerepsltek a tápaiak is. Ezen a rangos eseményen az Üvegestánc és mars с műsorszámmal léptek közönség elé. Tápét így mutatták be ezen a szereplésen : „Község a Tisza partján, Csongrádban, közel Szegedhez. Temploma az Árpádok idejéből való. Lakói ősidőktől fogva halászattal és gyékényfonással foglalkoznak. A mars, tulajdonképpen lakodalmi tánc, igen friss ütemű haladás." Ugyanabban az évben részt vettek a szabadkai kenyérünnep rendezvényein.

55 Több együttes is sze repelt. A tápaiak a Halászok és a mars című játékukkal léptek föl, nagy sikerrel. A tápai Bokrétának tehát volt dolga. Bánatuk is enyhült, s most már nem beszéltek fölbomlásról. Májusban levelet kaptak Paulinitól, amiben azt kérte a tápaiaktól, készítsenek zászlót, amelyre varrjanak, vagy ragasszanak valamit, ami egyértelműen jeljelképe lehet az alatta vonuló tápaiaknak s azt hozzák magukkal a legközelebbi budapesti bemutatóra. A tápai bokrétások egy szép nagy selyemkendőt áldoztak föl erre a célra. A Hagyomány Szavában így írtak róla:,,...a tápai selyemkendő szép a rávarrott színes halakkal, a rúd végén csillogó csáklyával, mert Tápé halászfalu a Tisza mellett."

56 A tápai Bokréta alapító tagjai az 1941. évi István napi ünnepségen találkoztak utoljára Paulini Bélával. Ezt a szép, ám mégis fájdalmasan emlékezetes történetet édesanyámtól jegyeztem le: „Mint mindön évben, úgy negyvenegyben is fönt vótunk Pesten, azon a gyenyörű István napi rendezvényen szerepölni. Az olyan szép vót hogy möghatedás né kül nem lőhet elmondani. Mindön este tizenégy csoport lépött föl a Városi Színházban. Mink huszonéggyedikén szerepöltünk, egybe, akkor vótunk így, az alapító tagok utoljára a Gyöngyösbekrétába. Mikor mán mindön Bokréta lészerepölt, akkor mind bevonult a színpadra. így, együtt vótunk a Gyöngyösbokréta. A közönséggel együtt eléneköltük a Szózatot. Nagyon szép vót, hogy majd csak ríhatnékunk vót. Ezután követközött az elköszönés. Előre gyütt Paulini, mög két másik vezető. Paulini beszélt hozzánk. Mögköszönte, hogy elgyüttünk. hogy ilyen szépen szerepöltünk. Behumta a szömit, azt' úgy beszélt. Lassan beszélt, nagyon elnehezödött, (elérzékenyült) épp, hogy nem rítt. Nagyon komoly embör vót, hogy nem is állt jó neki az elnehezödés. Nagyon szépen beszélt, hogy ápoljuk továbbra is a hagyományainkat, arra neveljük a gyerökeinket is, mög mindönkit, ilyenöket mondott. Beszédje végin azt mondta : csak azt kérőm tűlletök — mert tégezött mindönbokrétást —, hogy majd azon a nagy napon (temetésre gondolt) mindenhonnan gyűjjön el égy pár. Ez elmaradt sajnos. Azt sé tudjuk, hun, mikor halt mög — feleségöstűl." Az utolsó évek 1942-ben is kaptunk hírt a tápai Bokrétáról.

57 „Lele Rozália bokrétáslány férjhez ment Tari Mihály gazdálkodóhoz." Ugyanaz év júliusában a Bokrétások Lapjában Szabályos Bokréták cím alatt olvashatjuk:

58 „Tápé, Díszelnök Deák László ny. főjegyző elnök: özv. Csóti Mihályné, alelnök: Török István, titkár: Kószó István, pénztáros Török József, ellenőr: Nagy Imre" A háborúba „belépett" Magyarország A tápaiakat egyelőre szerencsére nem érintette, mert akkorra a bokrétás férfiak 55 Lele Józ-.efné Lele Hona közlése 56 Lobogó csodák HSZ. 1941. VIII. 5. 57 Bokrétás házasságok Tápéról. HSZ. 1942. V. 6. 58 Szabályos Bokréták. HSZ. 1942. VII. 2. 214