A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Néprajz - ifj. Lele József: A tápai Bokréta

Útra készen. Kis kutya, nagy kutya, nem ugat hiába, Van nékem szeretőm Szeged városában, Szeged híres város, Tápéval határos, Ott lakik a babám, kivel leszek páros. Igen, azt mondja a népdal, hogy Szeged híres város, Tápéval határos, ...Valójában ősrégi halászfalu Tápé. Ma már egybeolvadt Szegeddel. Temploma Árpád korból való, ennek freskói a látogatót valósággal lebilincselik. A Tisza füzeseivel szegélyezett híres községet többször megöntözte a Tisza árja, ami gyékénytermővé tette a határt. A község szorgalmas lakói a gyékényt földolgozzák, s nincs olyan ház Tápén, ahol apraja-nagyja ne foglalkoznék a szatyorszövéssel : ki ne hallott volna a tápai gyékénymunkáról? Eredeti népviselete pedig egy nagy város tőszomszédságában különösen bámulni való. Akkora és olyan szép selyemkendőket, mint itt vannak, már alig-alig látni az országban. Egyébként gyakran megfordult Móra Ferenc, az író, Juhász Gyula, a költő, s Nyilasy Sándor képei szintén sorozatosan lelkesednek Tápéért. Hogy milyen volt az első tápai siker Pesten? A legszebb, egyben a legemlékezetesebb ! „A mi lakodalmasunkat nagyon mögtapsolták, de mög is dicsérték. Tudtunk mink táncolni is, mögénten danolni is, csak szépen sorba köllött szödni űket. Hangulatos, sok szép nótás, sok mozgásos vót, de akkor még vó'fényszöveg, az nem vót benne. Azt mondták, hogy a tápaiak műsora rövid vót, de veló's ! Mögilletőttünk. Ügyé azelló'tt nem vótunk mink még Pestön, nehogy a Városi Színházba, azt ott is a színpadon. Izgultunk. Vót égy-égy kis tévesztés is. De amit elrontott a láb, azt helyre hozta a nóta, azt mondták, hogy rendkívüli vót Tápé!"

40 A tápai Bokréta rengeteg élménnyel tért haza. Látták az Országházat, a Dunát, a nagy hidakat, a Margitszigeten is voltak, meg az akkori vidám (Angol-) parkban, éttermekben ettek, esténkint meg Pest utcáit végigdalolva haladtak a szállásukra. A falu hetekig csak róluk beszélt, ó'k meg Budapestró'l. 10 Molnár József közlése. 205