A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Néprajz - ifj. Lele József: A tápai Bokréta

tők: Deák László jegyzó', Dr. Boga Dezső orvos, Bodó Mihály tisztviselő',

Dr. Bogoss Béla esperes, Csóti Mihály kántortanító és Lele József tanítóképzős növendék — a községházán megbeszélést tartottak. Úgy döntöttek, hogy Paulini Bélát, akit hírből többékevésbé ismertek — a szegedi állomásról a község kocsiján hozzák majd Tápéra. Pontosan már senki sem tudja, melyik hónapnak melyik napján, de szombaton ment a kocsi a Nagyállomásra, amelyen a vendég elé ment Deák László és Bogoss Béla. Délelőtt érkeztek Tápéra, egyenesen a községházára mentek. Mivel közel volt az idő a déli harangszóhoz, Deák László ebédre hívta a. jegyzőlakra Paulini Bélát és a falu vezetőit. Nem tudjuk, hogy Paulini egyedül, vagy kísérettel jött Tápéra. Tény, hogy a megfelelő előkészületek megtörténtek. A kisbíró még azon a napon kidobolta az egész faluban : „Közhírré tétetik a lakosságnak, egy budapesti úr, nevezött Paulini Béla művelődésügyi főhajjakend, itt van Tápén. A főjegyző úr, a kántor úr, mög az imént mondott Paulini úr is azt kéri, hogy aki szeret és tud táncolni, az máma este a Hangya kocsmában a legszöbbik ruhájában jelönjön mög, mert bokrétásokat válogatnak. Gyűjjenek el lányok is, legényök is, mög minél több házas is"

30 Néhány közismerten jó táncos legénynek, lánynak és jegyesnek, sőt fiatal házasoknak szóban is üzentek a faluvezetők. Paulinival most visszamentek a községházára és bálkezdésig ott beszélgettek Deák jegyzőék. „Paulini minden szavunkat figyelte, amit nem tökéletesen értett, újra kérdezte. „Mi tápaiak csak akkor jöttünk rá, valójában milyen gazdag Tápé néphagyománya, amikor Paulini kérdezősködött."

31 A fiatalok eközben izgalommal készültek a bokréta-válogatóra. Jóllehet, egyikük sem tudta, mi is az a Bokréta, de mentek, hogy megmutassák, amit tudnak. Öt óra tájban megtelt az amúgy nem nagy Hangya táncterem^ ahova Paulini Béla a faluvezetők társaságában pontban ötkor megérkezett. „Én is möntem az anyám piros zsanér tesönállójába, fehér szoknyájába, ami elé csíkos delinkötőt kötöttem. Főhúztam a csíkos harisnyáját, mög a saját piros papucsomat. Vöttemfő vagy három fehér alsószoknyát. A hajamba, amit az anyám szépen, kétágúra befont, a legszöbbik piros szalagot kötöttem. A fejemet is szalaggal kötöttem körül."

32 Paulini először a zenét hallgatta meg. Kérte, azt muzsikáljanak, amit lakodalmakban szoktak, éppen úgy, sorjában, ahogyan ott szokták. „Csukott szömmel hallgatta a zenét. Mivel a viseletöt mán látta, most hallotta a muzsikát is, én azt hiszöm, képzeletibe mán a pesti színpadon látta a tápaiakat."

33 A fiatalok nehezen oldódtak, érezte ezt Paulini is, ezért a tápaiak szerinti egy sor nótát (lassús, gyors és frisses) többször is eljátszatta. Miklós Töpe Károlyék nem voltak jó muzsikusok. De tápai talp alá úgy muzsikáltak, ahogyan senki más nem tudott. Belejöttek. Ezt várta Paulini is. A fiataloknak is tüzet fogott volna már a lába, de hát őket még soha sem nézték így, ezért csak szégyenlősen álltak egy nagy kupacban és beszélgettek. Szemükkel fülükkel viszont azt figyelték, mit mond Deák Lászlónak Paulini. Deák jegyző, meg a többi falubeli vezető arra kérték a tápai fiatalokat, hogy táncoljanak. Nem mozdultak, féltek. Deák László fölállt egy székre és onnan szólítgatta azokat, akikre Paulini rámutatott. Hogy ő is jól lássa a fiatalokat, Deák jegyző mellé húzott egy másik széket és onnan kérte táncba a fiatalokat. Először azokat kérte, akik párosan voltak, vagy már jegyesek. „Örzsike rákacsintott Török Lajosra, mert akkor éppen jegybe járt Török Lajos, mög Nyinkó Örzsike — mögfogták egymás kezét, aztán odamöntek a székök elébe, amelyikön Pauliniék álltak. Lassúst húztak a muzsikusok, de azok olyan szépen járták, hogy csuda."

34 Aztán szólította a házasokat és néhány alkalmi párt. 30 Molnár József közlése. 31 Lele József közlése. 32 Török Lajosné Nyinkó Erzsébet közlése. 33 Kószó Mojé István közlése. 34 Lele Józsefné Lele Ilona közlése. 199