A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Néprajz - Felföldi László: A Maros menti szerbek táncaiból

Legjellegzetesebb, általánosan eló'forduló példája a lakodalom hajnalán a ház udvarán, illetve kapujában gyújtott tűz körüli tánc, amely tollszórással fejezó'dött be.

54 A másik sajátos tűz körüli táncot „Badnji dan" estéjén (karácsony eló'estéje) táncolták a Szeged környéki szerb falvak fiataljai az 1930-as évekig. „Összegyűrtek a fiatalok úgy 5 vagy 6 óra fele. Akkó möntek, viccőtek, egyik mással táncoltak, danoltak, harmonikáztak. Akkó az egyik házná fővötték egy ilyen nagy darab fát és vitték. Aszonták — most monyunk a templomhoz. Mikó odaértek, akkó bevitték a templom portájára és ott möggyútották, hogy égjön. És akkó körültáncolták a lányok mög a legényök. Vigyáztak, hogy el ne aludjon a tűz. A fának az a vége égött, ere mög ugráltak. Nem danótak így ara valót, csak így muzsikáltak. Kóló vót."

55 Deszken a legények a közeli erdőből hozták a tuskót az 1920-as években és muzsikaszóval vitték be a faluba a templom kertjébe. Ott meggyújtották és táncoltak körülötte az odasereglett lányokkal együtt. A tuskó a karácsonyi ünnepekben mindig ott égett és vigyáztak rá, hogy el ne aludjon. A karácsonyi tuskó csoportos szerzésének és körültáncolásának szokását szintén Kiss Mária említi először 1977-ben szőregi gyűjtése alapján.

56 A század eleji források farsang vasárnapi

57 és Szent György nap előtti

58 tűzgyújtásról és táncról is megemlékeznek. Kollárov szerint: „A gáji lányok és legények Szt György előestéjén kimennek a város szélére, ott tüzet raknak s dudaszó mellett táncolnak. így várják a vílákat, hogy velük is táncolhassanak, mert azt tartják, hogy az a lány, kivel tündér táncol, még abban az évben férjhez megy." A délszláv szakirodalomból ismert asztal, ház sír, forrás, falu vagy szántóföld körüli táncok a Maros menti szerbeknél az emlékanyagban nem maradtak meg. ÖSSZEFOGLALÁS A Maros menti szerbek tánckincsének általános karakterét a hangszeres kíséretű vegyes zárt kóló uralkodó volta, a nyílt kólók hiánya, a férfiak versengő helyben figurázása, az improvizatív páros táncok elterjedtsége, a lassú énekes női körtáncok teljes hiánya és a szertartásos funkciójú körtáncok fokozatos visszaszorulása adja. E vonásai elsősorban a Bánát táncaival rokonítják. Bánát, a délszáv néptánckutatás legújabb eredményei szerint, a pannóniai tánczóna keleti felén levő jellegzetes reginális terület.

59 A felsorolt jellegzetességek alapján elmondhatjuk, hogy a Maros menti tánchagyomány a bánáti tánckultúra szerves részét képezte és részben képezi ma is. A sajátságos bánáti jegyek kialakulása valószínűleg még a 18. században megindult etnokulturális csoporttá alakulásuk kezdetén. Az eltelt két évszázad alatt tánchagyományukat sok befolyás érte a többnemzetiségű környezetben. Azonban a hatások ellenére mind a mai napig megőrizték, természetesen megváltozott formában, a régi hazájukból hozott tánchagyományukat.

60 Ehhez a régi balkáni réteghez tartozik a Maros menti szerbek tánckincsében a malo kolo, a veliko kolo és a szertartásos funkciójú táncok (dodole, lazarice stb). A Kárpát—medence szomszédos népeinek improvizatív páros és szóló táncainak hatására kerültek tánckészletükbe változatos elnevezésű párostáncok és az eszközös férfi szólótáncok, valószínűleg még a 18. században. Aránylag régi keletű a nyugat—-európai eredetű kontratáncok és polgári tár54 Juga V., (1913) 136. és Borovszky S. (szerk. 1912) 146. 55 Adatközlő: Ackov Csedomirné (sz. 1901) Törökkanizsa. 56 Kiss M., (1977) 33. 67 Juga V.. (1913) 94. 58 Kollárov M., (1912)491. 59 Ivancan, L, (1975) 117—118. 60 Mladenovic, O., (1973) 57. és 70—72. 185