A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)
Néprajz - Felföldi László: A Maros menti szerbek táncaiból
Bat tony a házassági kapcsolatai (1850—1920) A térképen bemutatott házassági kapcsolatok elősegítették az etnikai különbségek kiegyenlítődését és a sajátos bánáti jegyek kialakulását a néphagyomány legtöbb területén, így a táncban is. TÁNCRA VONATKOZÓ FELJEGYZÉSEK AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG A Maros menti szerbek tánchagyományáról ezideig közvetlen ismereteink nem nagyon voltak. Ugyanis a múlt századi és a század eleji történeti-néprajzi leírások táncos adatai általánosító jellegüknél fogva nagyon nehezen lokalizálhatok. így a bennük leírt táncok és táncos szokások csak közvetve használhatók e vidék tánchagyományának jellemzésénél. Mégis tartalmaznak olyan adalékokat, amelyek segíthetnek az általunk vizsgált időszak (a századfodulótól máig) táncainak jobb megismerésében s a változások irányának megrajzolásában. Közülük talán Hadzsics Antal 1891-ben megjelent táncleírásában találhatjuk a legtöbb értékelhető adatot: „A kolo tánc nagyon egyszerű. Férfiak és nők összefbgódznak körben, dudaszóra háromszor balra, egyszer jobbra haladnak és különféle kolodalokat énekelnek. Az Az összefogódzott férfiak közé kendővel övezett nők állnak. Előtáncos (kolovogya) vezetése alatt az egész táncoló társaság egy füzérré válik, majd lassanként egész koszorúvá fejlődik. A kolo tánc lassú ütemben kezdődik, enyelegve, csevegve folytatódik s mind tüzesebbé válva, végre lázas gyorsasággal végződik. Lépése jobbrabalra mozogva, majd egész félkörrel előre nyomulva, mondhatni csendes, de itt ott erős kitörő." 14 A következő rész a kóló zenekíséretéről szolgáltat érdekes részleteket: „A kolofüzér fél vagy egész kör, a dudás középre áll s a táncosok körültáncolják. A dudás fe14 Hadzsics A. (1891)640. 167