A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Néprajz - Nagy Vera: Ünnepi táplálkozás Hódmezővásárhelyen

káposztát és a kocsonyát a következő napokra készítették előre. A hurkát, kolbászt vacsorára ették, pirított savanyúkáposztával, majd rétes — túros, mákos, diós, lekváros — következett. A rétessütés ezen alkalmáról Kiss Lajos is megemlékezik: „Jóravaló gazdaasszony óesztendő utolsó napján kisüti, s addig nem ereszti el a bérest, kanászt, szolgálót, míg rétessel jól nem tartotta."

37 Ezt nevezték kitolórétesnek. A rétest ma is sok házban megsütik ilyenkor, de gyakoribbak már a különböző édessütemények, torták. Néhány ételféleségnek a hozzáfűződő hiedelem miatt van jelentősége az újévi étrendben. A tejberizsről—korábban a kölesről—például ezt mondták: „ahány szöm rizskását mögöszünk, annyi forint fordul mög a kezünkben." A sok aprószemű terménnyel szerencsét, gazdagságot próbáltak biztosítani az újévre. Ez a hiedelem kapcsolódik a másnap főzött babhoz, borsóhoz és főttkukoricához is, amelyet egész nap „csömögéztek". Újév napján az állatok körüli teendők elvégzésén kívül nem dolgoztak semmit, néhol nem is főztek. Reggel templomba mentek, majd otthon várták az újévköszöntő rokonokat, ismerősöket. Tanyán és faluban különösen katolikus helyeken a legények és gyerekek jártak újévet köszönteni. A verses köszöntésért süteményeket, kalácsot, pénz kaptak. Ha rokonok jöttek vendégségbe, ebéddel is kínálták őket, ami az előző nap megfőzött töltöttkáposzta vagy kocsonya volt. Ha főztek újév napján, azt szigorúan betartották, hogy tyúkot nem lehetett vágni, mert az kifelé kaparja a szerencsét, helyette disznóhúst kellett enni, mert a disznó befelé túr, tehát szerencsét hoz. így került az asztalra orjaleves, sülthús, hurka, kolbász, tört babbal vagy borsóval esetleg valamilyen szósszal. Utána az előző nap sült tésztákat fogyasztották. A múlt században újév napja volt a béresfogadás napja is, ami nagy áldomásivással járt együtt

38 Farsang A farsang vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszak, amely sokfelé s nagy mulatozások ideje. Vásárhelyen a farsangnak nincsenek nagy hagyományai, bár ilyenkor is több bálát rendeztek. Az olvasókörökben rendszeresen volt álarcosbál, vasárnaponként pedig más-más háznál, tanyánál jött össze a fiatalság „cécóbálra", ahol tambura zenére táncoltak. A háziak gyakran pereccel és kaláccsal is megvendégelték a mulatozókat. Farsang nevezetesebb napjai az utolsó három nap : farsangvasárnap, hétfő és hús* hagyókedd. Farsangvasárnap és hétfőn nincs meghatározott étrend, de valami húsféle (disznó vagy tyúk) és tészták (kalács, lepény, pite) kerültek az asztalra. Húshagyókedden mind a reformátusoknál, mind a katolikusoknál meghatározott étrendet találunk: tyúkot vágtak, amit erre az alkalomra töltve készítettek el. A töltelék apróra vágott főtt tojás volt, s a tyúkot szalonnaszeletekkel beborítva, kemencében is sütöttek. Aprólékjából levest főztek. Fánkot, néhol csőregét is sütöttek. Gyakran már farsangvasárnap elkészítették az ételeket úgy, hogy húshagyókeddre is maradjon. Másnap, hamvazószerdán kezdődik a húsvét előtti nagyböjt időszaka. így ezen a napon katolikus családok böjtös ételeket ettek: tésztalevest tejjel vagy tejföllel, aszalt gyümölcsökből főtt ciberét, tejberizst, mákostésztát. Ezen a napon elmosták az edényeket is, hogy zsírosak ne legyenek. Nagyböjt idején zsír helyett vajat használ37 Kiss L., (1923—24.) 173. 88 Török K., (1876). 186. 151