A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)
Néprajz - Juhász Antal: A szegedi közlegelők feltörése
A friss gyeptörést kisebb arányban vetették gabonával, jobbára rozzsal, s inkább az ó'sszel tört földeken. A következő' esztendőben, aratás után ezeken a földeken kölest, tallókrumplit, vagy tallókukoricát vetettek. Szűts Mihály írta a század elején:,, A dinnyeföld lehetőleg új törésű homokra került". 12 A dinnye kedvelte a gyeptörést, s mert a fogatos parasztok a városon jól értékesíthették, a legelőosztás után sokan foglalkoztak a termelésével. Terméseredmények, trágyázás Ismert, hogy a friss törésű földek magas terméshozamokat adtak. Tessedik Sámuel írta 1786-ban :„ Ama Török- és Keresztény vértűi imitt amott meghízott és 100 esztendőktől fogva nyugodalomban állott föld, tsak tsekély munka és fáradsággal is a legszebb gabonát termetté : a Paraszt tsak egyszer szántott, még is a legszebb búzát aratta..." 13 . A szegedi pusztát hosszú évszázadokon át csak a kinn legelő jószág — barom, ménes, juhfalka — járta. A pihent föld jól termett, különösen az egykori pusztai kutak környéke, ahol az álláson a jószág sűrűn mögtelekölte a földet. Az ásotthalmi baromjáráson a legelőosztás utáni második esztendőben egy kisbérlő három kat. holdon vetett búzát és holdanként 17—-18 q búzája termett. Sok bérlőnek a köles- és a rozsvetés holdja hozott 15—16 q-t, és általános a vélemény, hogy a gyeptörés az első években holdanként átlag 10—11 q gabonatermést megadott. Természetesen gondosan megválasztották, melyik földdarab mire való. A partos fekvésű részen rozsot, krumplit, dinnyét, a hajlatokban, laposokon kukoricát, búzát termeltek. Az első esztendők bőséges dinnye- és krumplitermését máig emlegetik. Általános tapasztalat, hogy a gyepföldek 5—6 évig trágyázás nélkül jól teremtek : „Pihent, erős fődek vótak azok..." (Hegedűs Sándor), „Az erősebbgyöptöréstöt-hat évig löhetött trágya nélkül használni" (Zádori István, *1897) Egy ásotthalmi bérlő a volt csordakút mellett bérelt négy holdat, s tíz évvel a gyeptörés után trágyázott először, mert a föld olyan kövér volt, hogy trágyázás nélkül is jó termést adott. Amikortól a föld termőerejének csökkenését tapasztalták, trágyáztak. Ismert, hogy a homoktalaj a feketeföldnél több trágyát kíván. A parasztgazdaságban a jószágtartás növekedésével halmozódott több trágya, de éppen a kisbérlők állatállománya lassan gyarapodott, ezért kevesen tudták a kívánt mértékben trágyázni földjeiket. ÖSSZEGEZÉS A szegedi külső közlegelők feltörése az 1850-es évek elejétől az 1945. évi földosztásig a legelőket haszonbérelő több ezer Szeged környéki paraszt nagy teljesítménye. Zömmel szegedi származású tanyai nemzedékek végezték, de részt vállaltak belőle dorozsmai, kisteleki, majsai, jászszentlászlai, szabadkai, horgosi és máshonnan származott kisparasztok és gazdák is. Munkájuk révén a korábban legeltetésre használt tízezer holdakon kibontakozott a tanyás gazdálkodás, a sivár természeti táj évtizedek alatt virágzó kultúrtájjá alakult. A teljesítmény táj- és településformáló szerepén kívül fontos, hogy ezáltal nőtt a vidék mezőgazdasági termelése, több áru került piacra, így a szegedi határ parasztsága fokozottabban részt tudott venni a város és az ország élelmiszerellátásában. Különösen a gyümölcs- és szőlőtermelés, a baromfitenyésztés és a disznótartás nőtt a legelők feltörése után. A tanyai bérlők által meg12 Szűcs M., (1914). 79. 13 Idézi Balassa /., (1973). 465. 140
