A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Néprajz - Juhász Antal: A szegedi közlegelők feltörése

Ami a talajt és a növénytakarót illeti, a szegedi külsó' legel ó'k könnyű megmunkálású földnek számítottak : az olloszerűen szétnyílt szegedi határnak a várostól távolabbi területeire terjedtek ki, ahol a talaj nagy része laza homok, de a gyengébb minőségű világos poszahomok, úszóhomok, futóhomok mellett nagy foltokban kötöttebb, barnás homok is található. A homoki legeló'ket gyep borította, csak a buckák között voltak nyárfahajtások, fasumarak, kisebb-nagyobb ligetek. A puszta futóhomokkal borított legbuckásabb részeit azonban nem jelölték ki parcellázásra, — bérló' is nehezen akadt volna rá —, hanem már a 19. század elejétől fogva fokról fokra erdővel telepítették be. így a felosztott járásföldek bérlőinek nemigen kellett borókás cserjéket, fákat irtaniok. A puszta feltörésének eszközanyaga, módja függött a földeket bérlő családok anyagi helyzetétől és tárgyi fölszereltségétől. 1852 és 1884 között a felosztott legelőkön több száz kisparaszt és szegényparaszt (más házában lakó tanyai napszámos, csősz stb.) jutott haszonbérlethez, de tehetős örökföldes gazdák és gazdafiak, úri birtokosok is éltek a bérlet kedvező lehetőségével. A szegény- és kisparasztoknak a bérföld módot nyújtott arra, hogy önálló kistermelőkké váljanak, míg a gazdák és az úri birtokosok a bérbe vett 40—50, olykor 80—100 holdat árutermelésük — a szemtermelés vagy a jószágtartás — bővítésére fordíthatták.

8 Az 1920-as években osztott járásokon megtelepülök összetételét a kutatás még nem vizsgálta, de a visszaemlékezések szerint a haszonbérlők között ebben az időben is szerepeltek a város tanyai népességének különböző rétegei. 1922—26 között a 19. században úttörő munkát végző bérlőknek már a második, olykor harmadik nemzedéke bérelt új osztású legelőket, ami azt jelenti, hogy az új haszonbérlők örökölték az elődök tapasztalatát, de szűkös életkörülményeit, szegényes fölszereltségét is — különösen fiatal házasok, az önállósulás első esztendeiben. A város rendszerint 10 holdas parcellákat árverezett. Egy ember több parcellát is bérelhetett, és a városgazdász azt is megengedte, hogy 10 holdat 2—3 bérlő együtt vegyen bérbe. A kis pénzű parasztok kényszerültek társas bérletet fogni. Egymás között az árverésen befizetett összeg arányában osztották el a földet. Rajtuk kívül a húszas években is béreltek járásföldet olyan gazdák, akiknek a legelő meglevő gazdaságukat egészítette ki. Többen a járást nem is szántották fel, hanem jószágaikat legeltették rajta. Rövidre fogva: ezek a körülmények határozták meg, milyen eszközökkel, mi módon törték fel a szegedi puszta 20. századot megélt maradványát. Olyan kisbérlők, akiknek csak egy-két hold haszonbérletre futotta pénzük, ásóval kapával törték fel a legelőt. „Táncos Vince egy holdat fogott. Ásózta a gyöpet, úgy szurkálták föl ásóval a földet." (Gárgyán Mihály, *1902). A szeged-alsóvárosi pusztával határos Mérges pusztát 1902-ben parcellázta Ormódi Béla vállalkozó szellemű pénzember, s az olcsó futóhomokon sok szegedi, dorozsmai, kisteleki szegény paraszt keresett megélhetést.

9 A buckás pusztából az új telepesek sok földet — az Ormódi-féle szőlőtelep mintájára — mindjárt szőlővel telepítettek be, és ehhez ásóval, kapával törték fel a homokos talajú gyepet. Szőlő alá úgy is a szántásnál mélyebben, 60—70 cm-re meg kellett talajt a fordítani. Az 1920-as években a gyeptörést leggyakrabban vasekével, ún. szakekévd, vagyis Sack-rendszerű gyári ekével végezték, melyet 4 ökör, vagy 4 ló húzott. Ritkán használtak faekét, vagy fagerendelyes vasekét, vidacsekét is, de a század első évtizedeiben a Sack-eke szegedi földön is széltében elterjedt. Akinek két lova volt, az összefogott ugyancsak kétlovas rokonnal, komával, vagy jószomszéddal és együtt szántották meg a gyepet. „Huszonnégyben fogtam a város8 Juhász A., (1982) MFMÉ 1978—79/1, 24—25., 28—36. 9 Bálint S., (1976) 199. 137