A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)
Numizmatika - Nagy Ádám: Egy makói pénzlelet a 19. század közepéről
elrejtés feltételezhető idejére. Mindent összevetve a pénzeket az 1848—1851 közötti időszakban rejthette el tulajdonosa. Az előkerült pénzek által adott években uralkodó Habsburg királyok mindegyike veretett magyar típusú pénzeket a többi típussal megegyező: latin körirattal. Magyar köriratú pénzeket először az 1848. március 15-i forradalom révén megalakult Batthyány-kormány bocsátott ki. Az első felelős magyar pénzügyminiszter, Kossuth Lajos már április 20-án intézkedett, hogy „magyar köriratú pénzverő minták metszessenek, s mihelyt készen lesznek, a magyar pénz azokkal veressék." 14 A bécsi kamara ugyan nehezményezte Kossuth önállóságát, tiltakozott is ellene, mégis a május 11-i kamara grófi rendelet a magyar pénzügyminisztériumi leirat alapján elismeri, tudomásul veszi : a magyar dukátok, a 20 és 10 krajcárosok verését. 15 Az ilyen típusú 20 krajcáros tehát legkorábban 1848 májusában hagyhatta el a körmöcbányai verdét. Egy másikadat szerint 1848. április 25—-december 8. között a körmöci pénzverő 1 380 000 db ezüst húszast (bizonyára latin és magyar köriratút vegyesen, összesen 460 000 forint értékben) küldött a pesti pénzváltó hivatalnak. Ez az összeg teljes egészében a Kereskedelmi Bankba került a forradalom kiadásainak fedezésére kibocsátott papírpénzek ércalapjául. 16 A más úton forgalomba került pénzek makói megjelenéséig bátran számolhatunk néhány hónapot. A pénzek esetünkben tapasztalható kopása miatt feltételeznünk kell akár egy-két éves késést is. A szabadságharc leverését követő két évben nem jelent meg nemesfémpénz csupán 1851-ben, egy sorozat rézpénz. A pénzek tehát legkorábban 1848 őszén, telén, de inkább 1849-ben kerülhettek földbe. Az említett okok miatt azonban elképzelhető az 1850. vagy 1851. évi elrejtés is. Megjelent ugyan még egy magyar 6 krajcáros ezüstpénz 1849 májusában a hasonló értékű osztrák veret mintájára, 17 de nagyon kevés készült belőle, a forgalomból hamarosan eltűnt. 18 Leletünk válogatott összetételébe nem illenek bele az apró váltópénzek, amelyekből korábban is volt szép számmal. A szabadságharc zajos eseményei közepette egyébként is, mint minden hasonló esetben a nemesfémpénzeken kívül az összes fémpénz eltűnik az emberek kezén. 1848—49-ben is a napi kisebb-nagyobb forgalmat papírpénzekkel bonyolították egyre jobban akadozva, mert hiányzott a kis címletű váltópénz, s mert egyre csökkent a bankók iránti bizalom. Bizonytalan volt azok ezüstre való átválthatósága. 19 100 forint ezüstért eleinte 101, majd 108, 125 forintot kellett bankjegyekben adni. 20 Az elrejtés okait tehát mindenképpen magyarázhatjuk a korabeli eseményekkel, pénzügyi viszonyokkal. Makón tulajdonképpen különösebb harci esemény nem történt. Viszont földrajzi helyzete miatt állandó részese volt a déli országrészeket nyugtalanító szerbek elleni csatározásoknak — csapatösszevonások, átvonulások — különösen 1849 januárjától március végéig. 21 A hivatalos lap február közepén olyan támadásról is hírt ad, u Faragó M, A Kossuth-bankók kora. Bp. é.n. 35. (a továbbiakban: Faragó). 15 Huszár L., Fémpénzverés az 1848/49-i szabadságharc idején. NK. 1959—60. 53. (a továbbiakban: Huszár). 16 Ungár L., Magyarország pénzügyei 1848—49-ben. Századok, 1936. 621. 17 Közlöny, hivatalos lap, Debrecen, 1849. január 14. 1. sz. 2. és 1849. január 23. 8. sz. 27.; Huszár 54. 18 Faragó 244. 19 Faragó 22—46. ; De éreztethette hatását még a két század eleji (1811,1816) papírpénz devalváció is. B. Nánási Éva, Az osztrák papírpénz-kibocsátás áttekintése. Az Érem, 1979/1. 26—31. 20 Faragó 136—137, 178, 222, 256. 21 Giday K., Makó története az 1848/49-es szabadságharcban. Klny. az 1948. évi Csanádi Kalendáriumból. Makó, 1948. 7. 129
