Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Szegeden a calvinisták templomát a pápisták el akarván foglalni, meg nem engedték, mivel ott a a török basa parancsolt mind a kettőjüknek, sokat untatván a pápisták a török commendánst, végtére azt találták fel, hogy egymással disputáljanak, és a ki egyik a másikat megnyeri, azé lesz a templom, mivel a római hiten valók azt állítják, hogy annak előtte az övék lett volna, most penig a reformata vallást követők bírják. Ugyanúgy lett a dolog: a reformata prédikátor és egy barát összeállván, a török basa hallatára kérdi a barát, hány fő próféták voltak, arra azt felelte a prédikátor: kettő Mózes és Christus, arra azt mondotta a barát nem igazán mondja, mert három volt, Mózes, Christus és Mahomet, azt meghallván a török azt mondotta: no te igazabban szólasz, azért tiéd a templom. így hallottam ezt a casust (esetet) szava hihető emberektül és nem az históriákbul olvastam, azért a kinek nem tetszik maga lássa ; de igaz az, hogy a barátok bírják a reformátusok templomát mind e mái napig Szegeden. A franciskánus Ordinánsz Konstantin a mirákulumos népkönyv barokk hagyományainak szellemében foglalva össze (1830) az alsóvárosi búcsújáróhely és kegykép legendakörét, mondánkat a következő érett változatban fogalmazza meg: Midőn a szóbeli versengés legnagyobb tűzzel mind a két rész között folytatódnék, elő áll talán a konyha szolgálatából egy némelly írás tudatlan együgyű Szerzetes Fráter, és a Prédikátor Úrnak szeme közé tekéntvén a vetekedést félbe szakasztya, mondván: Nem így Uram! hanem felelly meg nékem ezen kérdésre: Hányan vannak az Evangélisták? A Prédikátor, ki magát a legfontosabb kérdéseknek megfejtésére alkalmasnak és elég tudósnak ítélte, nem kevés nehezteléssel vette a föltett kérdést, és bizonyos büszkeséggel, és megvetéssel szóba se akart a szegény tudatlan Fráterrel állani. Azonban sürgetik őket a Bírák, hogy felelne: Ha nem tudtad, úgy mond a Prédikátor, — négyen vannak az Evangyélisták, úgymint Máté, Márk, Lukáts és János. Hát így szóll az együgyű Fráter : hol van az ötödik Evangyélista? Erre a Présikátor kereken tagadgya, hogy ötödik Evangyélista is lett volna. De a tudatlan Fráter semmit sem tágítván : Ha olly tudós, s bölts ember vagy — úgy mond — hol van az ötödik Recsep nevezetű Evangyélista: a melly kérdésére a Prédikátor egyedül hangos nevetéssel és hahotával felelni elégnek tartotta. Azonban a Török Bíráknak felettébb megtetszett az együgyű Fráternek unszolása; ugyan azért Ibrahim Basának felkelése után a Bírák is fölkelvén ülésekből, a Templomnak igaz, és örökös birtokát törvényes végzéssel a mi részünkre végképpen elítélték, mondván : Nefélly Pap Gazda! Tiéd a Templom! A mondát Mikszáth, Gárdonyi és Palotás Fausztin novellái is megörökítették.

18 HÓBIÁRT BASA, másként Hubiárt basa, Hóbajárt basa, az egyetlen török, akit Szeged népe máig név szerint emleget.

19 Neve történeti forrásokból nem mutatható ki. Először Vedres István egyik művében, majd a Felsőváros egyik részeként, illetőleg utcájaként bukkan föl. 1836. A Habijárt uttzába, 1838. Lakóházán Felső Városon, Habijárton. Állítólag itt volt a török temető is. A szegedi élő néphagyomány úgy tudja, hogy a szegedi menyecskék a köztük legyeskedő basát papucsuk sarkával verték agyon. Ehhez nem árt tudnunk, hogy régebben a pörlekedő szegedi fehérnépek, kofák, — ha már szóval nem győzték — papucsuk sarkával szokták verni, papucsozni egymást. Egyébként tudjuk, hogy a papucs, Szeged viseleti különlegessége, városunkban török hagyaték. Tömörkény is az eleven néphagyományra utal, amikor Hóbiárt basáról szól: „Bent a Városban a Hóbiárt basa utcája, a felsőrészben, az egykori halász- és hajósfertályban. Arra járt-kelt valaha az a neves török úr, ott volt valahol az utca végén a szilléri szőlőkben a nyári nyaralója. A szájhagyomány szerint ez a jeles basa nagyon szeretett a felsővárosi menyecskékkel barátságos viszonyba elegyedni, minél fogva a halászok egyszer agyon is találták verni. — No, az Isten nyugtassa szegényt, régen volt ez is." Móra Ferenc a történetet novellisztikusan kiszínezi. Szándéka volt Hóbiárt basáról regényt is írni. Erre azonban nem került sor. 18 Mikszáth K., Az ötödik próféta. Pesti Hírlap, 1888, 102. sz. és Szeged könyve II, 154; Gárdonyi G., A török Salamon. SzH. 1897, dec. 17. 19 Az б mondai alakja a XVIII. század végén került írásbeli megörökítésre. Vedres emlegeti. Kovács János változatára, Kampóval kapcsolatban az imént utaltunk. Tömörkény szövegváltozata: A kraszniki csata. 115. Móra novellája : Hóbiárt basa meg én. „Szeged" 1923, 27. sz. 501